Életfogytiglan

Fülszöveg

Kopácsi Sándornak, Budapest volt rendőrfőkapitányának, az 1956-os forradalmi Nemzetőrség helyettes parancsnokának önéletrajza végre megjelenik magyarul is, az Irodalmi Újság Sorozatában. Végre! - hiszen a könyv francia változata, amely Tardos Tibor írói közreműködésével született meg s amelyet egész sor idegennyelvű kiadás követett, pontosan tíz esztendővel ezelőtt látott napvilágot. Kopácsi Sándor akkor még kétkezi munkásként dolgozott Kanadában, ahová 1975-ben vándorolt ki feleségével, hogy odamenekült egyetlen leányukkal és annak családjával együtt élhessenek. 1987-ben, 65 éves korában nyugdíjba ment, és akkor - a Tardos Tiborral folytatott beszélgetések anyagát felhasználva - nekilátott a magyar szöveg elkészítésének; két éven át dolgozott rajta, elhagyva mindazt, ami a magyar események megértéséhez csupán az idegen olvasók számára került a könyvbe, és belevéve mindazt, ami külföldieknek kevésbé tűnhetett érdekesnek, a magyar olvasóknak viszont elengedhetetlen életútjának ábrázolásához.
Az önéletrajz címe: «Életfogytiglan». Jelzi ez a cím azt a büntetést, amellyel a «Nagy Imre és bűntársai» ellen megrendezett perben Kopácsi Sándort sújtották (a halálos ítéletek után ő kapta a legsúlyosabbat - hét évi fogság után szabadult), de jelzi - szimbolikusan - azt az elkötelezettséget is, amelyet az önéletrajz szerzője 56 ügye iránt «életfogytiglan» vállalt.
Kopácsi Sándor a Nagy Imre-per egyetlen, Nyugaton tartózkodó túlélője. Tanúságtétele 56-ról, a forradalom legfontosabb eseményeiről, az 1958-as perről és a pert követő börtönévekről rendkívüli jelentőségű. Vissza