Életforgók 1/I-II.

Fülszöveg

Naszvadon, a Nyitra folyó bal partján, 1930. március 12-én születtem, fürdetésem után a bába néni azt mondta: "Ebből a fiúból tanár lesz. A fején két forgó van a hajában." Anyám, beszélgetések közben, gyakran mesélte, mint egy jó történetet. Bennem ötéves korom előtt rögzült születésem története. Bátyám szeretett volna tovább tanulni. Szüleim magyarázták, neki: a gazdagabb családoknak sincs annyi jövedelme, hogy a taníttatást ki tudják fizetni. Nekünk még annyi földünk sincs, hogy abból megéljünk. Apám földet bérelt, azon gazdálkodott és fuvarba járt lovaival. Megértettem, hogy én sem tanulhatok gimnáziumban. Elhatároztam, hogy saját erőmből fogok tanulni, és tanár leszek. Azonban ez az én titkom maradt. Így indultam el az elemi iskolába tanulni 1936-ban. Tanítóink kezében a nádpálca a feltétlen engedelmességre nevelés legfőbb eszköze volt.
További életem leírása következik a falunk életébe beágyazva. Gál Józsi lesz a barátom. Bemutatom azt a környezetet, amelyben éltünk, falunk szokásait. Életünkbe nagy változást hozott a Felvidék visszacsatolása Magyarországhoz 1938-ban. A leventeoktatás katonai előképzést adott a fiataloknak. Apám 1940-ben részt vett pontonos ezredével az erdélyi bevonulásban. Már korán, 1941-ben, megismerkedtem a napszámos élettel az esztergomi Hercegprímás János major birtokán, későbbiekben is jártam napszámba a környékünkön lévő birtokaira. Alapító tagja voltam a Levente fúvószenekarnak. Írok a háborúról, ahogy azt megéltük. Bátyám 43-tól tényleges katona, apám 1944. október végén SAS behívót kapott. Vissza