Életforma

Fülszöveg

Demény Ottó az ötvenes évek derekán feltűnt fiatal szocialista költőnemzedék egyik legrokonszenvesebb, legtisztább hangú képviselője. Mostani kötete a sorban immár az ötödik - első könyve 1958-ban jelent meg (Virág utca), amelyet gyors, szabályos ütemben követett a többi, a komoly, elmélyedt műhelymunka bizonyságaként. A negyvenéves költő az Életforma versanyagával új alkotói periódushoz érkezett: olyannyira jellegzetes, összetéveszthetetlen meditáló hangja és írásmódja egyre több gondot, színt, intellektuális izgalmat vett föl magába. Demény a legjava munkásság hangját, állásfoglalását, higgadt vélekedést közvetíti - lírája (a tartalom és a formálás vonatkozásában egyaránt) csak ebből a nézőpontból érthető, értelmezhető hitelesen. Nem esküszik mindenestől a városszélre: józan kritikával nézi a munkások, a kétkezi dolgozók életét és gondolkodását, és azt érzi legfőbb hivatásának, hogy szellemi fejlődésükbe a költő eszközeivel derekasan belesegítsen. Költészetének komoly érdeme, hogy verseiben, versei által az emberségnek, a műveltség-teremtésének olyan "modelljét" sugalmazza, amely követhető, kiépíthető a hátrányos helyzetekből indulók számára is. Demény Ottó új kötete a forradalmi hazaszeretet próbáinak világnézeti és erkölcsi kiaknázására, a munkásöntudat műveltségbeli fedezetének türelmes gyűjtögetésére ad példát és megkapó, hatásos ösztönzést. Az Életforma versei sokoldalú, megalapozott művészi fejlődést tükröznek - amelyek közül a legjelentékenyebb eredményt A mi időnk című nagyszabású költemény, poéma képviseli, s amellyel a költő az alkalomhoz és önmagához méltón járul hozzá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójának köszöntéséhez. Vissza