Életképek II.

Előszó

1945 tavaszán a tűzfegyverek zaja elcsitult Felvidék felett is, de nem a hőn áhított béke köszöntött be. Jött egy újabb, törvényekkel terhes drámai időszak. Mi mindenen ment át a felvidéki magyarság? S mi minden ment át rajta. Erről a történelmi időszakról ad dokumentumszerű kor- és kórképet az e könyvben megjelent családok élettörténete, folytatásaként a 2009-ben megjelent „Élet- képek" című albumnak.
Tudnivaló, hogy Trianon után a II. világháborút követő világpolitika ismét kedvezett a szlovák nacionalizmusnak és sovinizmusnak. E kedvező „hátszéllel" úgy gondolták, hogy a magyarsággal bármit meg lehet tenni. így lett a magyarokból áruló, háborús bűnös, jogfosztott, nemzetidegen. Rövidesen pedig letaszított, menekülő, kitelepített, földönfutó.
Mai nyitott, internetes világunkban nehéz elképzelni, hogy a felvidéki falvak népe, a közember alig jutott megbízható politikai információkhoz. A benesi ördögi tervről, a kirekesztő törvények megszületéséről még 1946 elején sem voltak tiszta ismeretei. Egyébként is azt, hogy egyszer az ősi föld elhagyására kényszerítsék - elképzelni sem tudta. Pedig akkor már szlovák emberek járták a települések utcáit. Kiszemelték maguknak a jómódú portákat. Megesett, hogy a szemle végén, a nagy osztozkodásban durván összevitatkoztak a „koncon". Mindezek ellenére mindenki tette a maga dolgát. A falusi ember szántott-vetett. Nem gondolta, hogy mire eljön az aratás, a betakarítás ideje, már más élvezi munkája gyümölcsét. A pacsirta sem neki énekel! Vissza