Életképes-e a modernitás?

Fülszöveg

Heller Ágnes Életképes-e a modernitás? című sokszólamú tanulmánykötetében - mint ahogy azt a cím is sugallja - a modernitás szolgáltatja a fő- s melléktémákat. A szerző által is kedvelt zenei metaforika ez esetben pregnánsan adja vissza a könyv gondolati ritmusát. Mert miként egy zeneműben a fő- és melléktémák valamilyen szabály szerinti váltakozása határozza meg a harmóniát, úgy e gondolati futamokban a modernitás nagy programjának bizonyos összetevői - az esetlegesség tapasztalata, az univerzális beszédmódok nyújtotta otthon élmény, a társadalomtudományok helyzetének radikális változása, fokozatos előtérbe kerülésük, vagy a szubjektum halála koncepció - főtémákként, míg más esztétikai, etikai és történeti relevanciájú kérdések melléktémákként térnek vissza, s teremtik meg az összhangzást.
Mindazonáltal Heller nem törekszik harmóniára abban az értelemben, hogy az összes, valamiképp előálló problémára megoldást keressen. A lehetséges világoknak a józan ész és a megfontolt gondolkodói gyakorlat által belakható és személyre szabottan elrendezhető mivoltában viszont töretlen a hite. Ezért is lehet egyik legfontosabb kérdése az, hogy életképes-e a modernitás. Hiszen a modernitás évszázadaiban tündökölt legfényesebben és ingott meg a leglátványosabban a józan ész s a megfontolt gondolkodói gyakorlat. Életképességét firtatni tehát voltaképpen azt is jelenti, hogy rákérdezünk a józan ész és egyáltalán a gondolkodás mibenlétére, státuszára. Ugyanakkor a kérdés involválta a két végletet (s a benne rejlő csapda-lehetőséget) egyfelől a totális relativizmusnak, másfelől az apokaliptikus érzékenység felerősödésének a veszélyét - Heller Ágnes magabiztosan elkerüli. Úgy véli, hogy a modernitás izgalmas nyelvjátékaiban a társadalomtudós csakúgy, mint filozófus és a szépíró mindig valamely általa választott vagy neki előírt (játék)szabálynak felel meg, s valójában ebben a megfelelésben éli ki végtelen szabadságát.
Heller, aki egy eldöntendő kérdéssel a bizonytalanság és a lehetségesség gazdag játékterét írta bele könyvcímébe, egy határozott, józan belátáson alapuló szerény javaslatot tesz: "aki tudatában van saját esetlegességének, még mindig megpróbálhatja sorsává alakítani (...) az esetlegességet. Szerintem ez az út még mindig nyitva áll kultúránk számára." Vissza