Élettan

Előszó

Az utóbbi évtizedekben a pszichológusképzés világszerte nagy átalakulásokon ment át. A kísérleti pszichológia, valamint az idegélettan hallatlanul gazdag és modern tényanyaga kiszélesítette e diszciplína természettudományos alapjait. A szakemberképzés, mely régebben a bölcsészettudományok felé tolódott él, egyre inkább természettudományi alapokra helyeződik. Ezért nagy jelentőségű a magyar felsőoktatás pszichológusképzési reformja, melynek keretében ez a tankönyv íródott. Az élettan a pszichológusoktatás egyik biológiai alaptárgyaként épült az új tantervbe. Az élettan (fiziológia) feladata az állati és az emberi szervezet életjelenségeinek tanulmányozása, az életműködések törvényszerűségeinek feltárása és osztályozása. A fiziológiai adatok zöme állatkísérleti tények, valamint emberi klinikai megfigyelések nyomán gyűlt össze; e két alapvető módszer mellett az egyes állatfajok szervrendszereinek történeti fejlődését, evolúcióját is figyelembe veszi. Tankönyvemben elsősorban az ember élettanára helyezem a fő hangsúlyt, de a tárgy experimentális jellegéből következik, hogy az állat- és emberélettan minden életfunkció esetében szét nem választhatóan összefonódik. Amikor évekkel ezelőtt először merült fel annak szüksége, hogy pszichológushallgatók élettant hallgassanak, én kaptam a megtisztelő előadói megbízást. Ennek a speciális tanfolyamnak a tematikáját, az egyes fejezetek arányát és tartalmi problémáit Kardos Lajos professzor útmutatásai alapján évek folyamán alakítottam ki, csiszoltam, változtattam. így alakult ki ennek a tankönyvnek az anyaga. Az aránylag szűk órakeret miatt a nagy volumenű fiziológiai tananyagot óhatatlanul válogatni és tömöríteni kellett, tankönyvünk így inkább kompendium, semmint kézikönyvigényű munka. A pszichológusképzés speciális követelményének megfelelően a könyv arányai merőben eltérnek a hagyományos élettani tankönyvekétől. A különböző szervek és szervrendszerek élettana (az ún. vegetatív fiziológia) csupán a munka első felét (I-IX. fejezetek), míg a pszichológia számára döntően fontos idegrendszer-élettan (az ún. animális fiziológia) a másik felét alkotja. Ezen utóbbi rész terjedelme még így is kisebb, mint az orvosképzés neurofiziológiai tanfolyama, hiszen olyan fejezeteket, melyekről a pszichológushallgatók máshol kimerítően, bőven hallanak (érzékelés, emberi magasabb idegi funkciók stb.) szándékosan leszűkítettem. Vissza