Életutak és életelvek Dantétól Derridáig

Fülszöveg

A filozófia - egykor a bölcsesség tudománya - az utóbbi időkben elveszíteni látszik az "élni tudást" befolyásoló szerepét. Pedig eredetileg a filozófia a valóság értelmezésére vállalkozott és az ember helyét kereste a világban. A filozófusok - az ókortól kezdve mindmáig - tételeik alapelveit is saját élettapasztalatuk alapján fogalmazták meg. Descartes-nál ez talán a legevidensebb, aki mindig "az élet nagy könyvéből" akart tanulni.
Az évezredek során felhalmozódott filozófiai tudás azonban, mint szöveg, maga is értelmezőkre, filozófiatörténészekre várt. A filozófiatörténész és a filozófus között azonban különbséget kell tenni. Ugyanis amíg a filozófiatörténész csak a szövegösszefüggések objektív elemzésével foglalkozik, s nem hoz létre új gondolatot (legfeljebb csak új összefüggést vagy szempontot), addig a filozófus ma is a világ fogalmi szintű átgondolására törekszik. S közben saját helyét keresi ebben a világban. Az utóbbiak száma egyre kevesebb, de az igazi gondolkodók ma is centrális kérdésnek tartják az élet élését, az életelvek és életstratégiák kialakítását.
Szabó Tibor szerint még a legelvontabb filozófiatörténeti elv is alkalmas arra, hogy belőle életelveket vonjunk le. Ezek a filozófusok talán nem is rejtett élet-üzenetei. A könyvében néhány példát mutat arra, hogy a filozófiai elvekben milyen bölcsesség, milyen - az élet élésére is alkalmazható - üzenet rejtőzik számunkra.

Szabó Tibor (1945) a Szegedi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem tanára. 1970 óta tanítja az olasz, a francia és a magyar filozófiai és politikai gondolkodás történetét. Néhány eddig megjelent fontosabb könyve: Gramsci politikai filozófiája (1991), A csend vége (1991), Szinte szabadon (1994), Lukács és a modernitás (1996., szerk.), Naiv ország (1999), Megkezdett öröklét. Dante a XX. századi Magyarországon (2003), György Lukács filosofo autonomo (Nápoly, 2005). Vissza