Elfelejtett aranyak

Előszó

Fontos hiánypótló kötetet tart a kezében a kedves Olvasó. Egy rendkívül érdekes szeletét dolgozza fel az olimpiai históriának: azon bajnoktársak és szakemberek szerepelnek benne, akikről nem igazán hallunk. Napjainkban, amikor a profit mindenekfelettisége többnyire arra sarkallja a médiát is, hogy olyanokkal foglalkozzon, akiknek az arca nap nap után visszaköszön a képernyőről, mert szinte csak az érdekes emberről, hadd ne mondjam, sztárról érdemes szólni - nos, akkor azokról írni könyvet, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt kiestek még a mi, olimpiacentrikus látószögünkből is, azt mondhatom: bátorság. És több is annál. Olyan értékrendet tükröz, amelyet egyre kevesebb ember vall magáénak. Hogy a múltunknak minden apró részlete fontos, hogy az olimpiai bajnokok igenis megérdemlik a törődést, a figyelmet, mert egykoron dicsőséget szereztek ennek az országnak. Ám a világ már csak olyan, hogy - bár a Magyar Olimpiai Bizottság híven ápolja hagyományokat - hovatovább azoknak sem jut elegendő figyelem, akik itt élnek közöttünk, másokat tesznek meg (gyártanak) példaképnek a mi csodálatos hőseink helyett, pedig szentül hiszem, hogy ha a fiatalok többsége a bajnokokat az ő életvitelüket, elveiket, kitartásukat tekintetüket etalonnak, sokkal előrébb tartana ez az ország. És - hogy a kötet utolsó fejezetét is érintsem - sokkal előrébb tartana a magyar sport, ha mindaz a szakmai tudás, amely ma riválisaink fejlődését szolgálja, itt, az országhatáron belül maradt volna. Csakhogy edzőink közül többen is úgy gondolták, jobban megtalálják számításukat az országhatárokon kívül. Kétségtelen, a magyar sport anyagi helyzete nem igazán teszi lehetővé, hogy versenyezzünk olyanokkal, akik nem rengeteg, csak egészséges mennyiségű forrásból gazdálkodnak, hogy az igazán gazdagokról ne is beszéljünk. Vissza