Elhiszed nekem? (dedikált példány)

Fülszöveg

Hajnal Anna szép és megindító kötete az életszeretet könyve, noha a versek ihletője az idő elleni reménytelen harc, a gyász tehetetlen kínja, az öregedés és magány fájdalma. A költőnő elérzékenyülés nélkül, kíméletlen őszinteséggel, de méltóságát megőrizve néz szembe a létezés biológiai törvényeivel. Kemény, rezignált visszafogottságával a formák finom megmunkálását érvényesítő, igen artisztikus líra születik így, aminek gyengédsége és melegsége nem annyira a közvetlen mondanivalóból fakad, mint a felidézett emlékek távoli fényeiből, a versekben állandóan jelen levő természet védő, őrző, megtartó erejéből. A táj ugyanis valami ősi, paradicsomi állapotban jelenik meg előttünk, szinte önálló költői szerepet kapva; buja gazdagsága, időtlen körforgása nem közönyt sugároz, inkább részvétet, vigasztalást.
A látomásos költőiség és a tudatos versépítés egyaránt jellemző e lírára. Képei álomszerű vízióként úsznak be soraiba, mégis plasztikusak és élesek, a rendező erejű ritmus puhán, látszólag céltalanul, valójában nagyon is tudatosan kijelölt pályán sodorja őket előre; a látomásból szinte észrevétlenül fordul át a vers a konstrukcióba, a jelenségek megjelenítéséből a szigorú törvények szerint kidolgozott analízisbe. Az artisztikum fő forrása a váratlan feszültségek szüntelen összecsapása és játéka: a költő hajlékony, lebegő, lágyan ringató zenei formákban szól legnyersebb, legkegyetlenebb élményeiről is - érzékeltetve ezzel az élet kimeríthetetlen és ellentmondásos szépségét. Vissza