Halcyone

Előszó

Részlet a könyvből:

A park rácskapuján kivül kicsiny házacska állt; a La Sarthe nemzetség fénykorában az intéző lakott benne, de most, hogy már nem volt föld, amelyen gazdálkodhatott, a többivel együtt ez is elúszott és már évek óta lakatlanul állott.
Egy koratavaszi napon füstöt látott kéményéből fölszállni Halcyone. És e tény olyan nagy újság volt számára, hogy legott kutatni kezdte eredetét. Tudta, hogy a vasrács egy helyütt elrozsdásodott, nyílás támadt rajta, azt kereste most a karcsú, magas termetű, hamvasszőke kisleány és elszántan fejébe nyomta a kis vörös sapkát - ereiben csak ugy lüktetett a vér, hogy ime, egyszer már kalandra is van kilátás!
Csakugyan ott volt még a nyílás, nem javították ki a rácsot; átlopódzik tehát és kikutatja, ki lehet a betolakodó. ...
Óvatosan a ház közelébe sompolygott a gyümölcsös kerten át. Némi tatarozás látszott rajta, az ablaktáblát kijavították - ennél több azonban nem történt.
Midőn Halcyone lábujjhegyre állva, bekukucskált az alacsony ablakon, egyszerre farkasszemet nézett egy öreg úrral, aki kopottas karszékben az íróasztal előtt ült, előtte egy halom könyv. Olvasott, közben pedig hosszúszárú agyagpipából szivta a török dohányt.
Szép öreg ember volt, megjelenése előkelő, számottevő, a szokottnál hosszabbra növesztette őszes haját és hosszú, ezüstösen csillogó szakállt viselt. Vissza