Éliti Falufejlesztési Program

Előszó

A magyar agrárgazdaságnak a nagyüzemi feldolgozó iparhoz való kötődése, függése, esetenként kiszolgáltatottsága jellemzi a jelenlegi átmeneti gazdasági időszakot. Ez az állapot jelentősen fékezi azt a természetes törekvést, ami felzárkózásra, a vidéki térségek integrált fejlesztésére, az emberek életkörülményeinek javítására, népesség megtartására irányul.
A vidékfejlesztést a magyar gazdaságfejlesztés egyik leglényegesebb elemeként kell értékelni.
Az európai felzárkózásokhoz valódi változásokra van szükség. A nagy mezőgazdasági, élelmiszeripari exportot bonyolító európai országokban a feldolgozást és értékesítést zömében a termelők tulajdonában lévő élelmiszeripari üzemek, kisvállalkozások, szövetkezetek szervezik. A helyi agrármarketing szervezeteknek fő feladata a termék biztonságos piacra vitele és a lehetséges legnagyobb árbevétel illetve haszon elérése.
Ehhez az életképes irányzathoz a magyar gazdaságnak is sürgősen igazodnia kell, ki kell szabadulni azokból a társadalmi csapdákból, amelyeket a volt szocialista nagyüzemek jelenleg is folyó vállalati privatizálása állít fel. A falusi önszervezés térhódítása versenyre kényszeríti a monopol helyzetet elfoglaló nagyüzemeket, a falun megtermelt értékek egyre nagyobb százalékban kell hogy maradjanak a termelők birtokában, szolgálva a vidék fejlődését, gyors felzárkózását. A piac-orientált gondolkodás, a nagymérvű gazdaságosságra való törekvés újabb, eddig még feltáratlan lehetőségeket, erőforrásokat fog a felszínre hozni.
A vidék önerőből nem képes erre a rendszerében új, életképes program megvalósítására. Nyugaton több évtized tapasztalatai, próbálkozásai révén alakult ki a jelenlegi struktúra. Ezt a lemaradást a magyar falu csak hathatós támogatás révén hozhatja be. Szükséges igénybe venni minden erőforrást, melyet a jelen magyar gazdasági-politikai rendszer szolgáltatni tud. Vissza