Poros úton mezítláb

Tartalom

Előszó
HOGY SZÓL A TE TÖRTÉNETED?
Több évtizedes titkolózás után tudtam meg
az igazságot arról, ki is vagyok. 13
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 15
Prológus
SZÖKÉS A SZABADSÁG FELÉ
„Ha ezen a hegyen átérünk, szabad vagy!" 17
Első fejezet
POROS ÚTON MEZÍTLÁB
A volt Jugoszláviában éltünk egy Ludas nevű magyar faluban. 21
Második fejezet
VADONATÚJ HERCEGNŐ-CIPELLŐ
Legféltettebb kincsem volt - nem sejtettem, hogy nem tart soká. 25
Harmadik fejezet
GUBANCOS CIPŐFŰZŐ
Feszültség emésztett: valódi meggyőződésem szemben állt azzal,
amit tanáraim kedvéért mondanom kellett.28
Negyedik fejezet
PAPUCSKÁK A MENNY KÜSZÖBÉN
A tündérmesék mindig jól végződnek. De mi lesz az én életemmel? 36
Ötödik fejezet
AZÉRT VARRTÁK A CIPŐT, HOGY JÁRJANAK BENNE
Pici koromban nagyapám tanított járni. Most Jézussal járni is ő tanítgatott. 42
Hatodik fejezet
TÁNCCIPŐ, RUHAVARRÁS
Tizenhárom éves koromban elkezdtem ruhákat szabni és varrni.
Jobb volt, mint a földeken dolgozni. 48
Hetedik fejezet
SÁROS BAKANCS, ROSSZ TÁRSASÁG
„Tartsátok teljes titokban - mondta. - Elszökhetünk." 51
Nyolcadik fejezet
ÜNNEPLŐCIPŐ TEMETÉSRE - EGY ÁLOM HALÁLA
Szerettem volna nekimenni, megütni, fájdalmat okozni azért,
amit velem tett. De még ahhoz sem volt erőm, hogy megszólaljak. 56
Kilencedik fejezet
BETONCIPŐBEN HAZAFELÉ
Soha senki nem beszélt a nyugati utamról. Mind úgy folytattuk,
mintha mi sem történt volna. 60
Tizedik fejezet
LÁBUJJAIM SZABADON - LELKEM ÖSSZETÖRVE
Megláttam, milyen nagy hatással lehetnek egészen
mindennapi döntések a jövőnkre - mindörökre. 63
Tizenegyedik fejezet
A SZOLGÁLÓ CIPŐJE, A SZOLGÁLÓ SZÍV
Három kis szó átformálta a gondolkodásomat. 70
Tizenkettedik fejezet
SÉTA A FELLEGEKBEN...
Döntenem kellett. Visszalépek-e abba, amit ismerek
- vagy folytatom hitben előrefelé? 74
Tizenharmadik fejezet
CIPŐ AJÁNDÉKBA ÉS A RAGYOGÓ NAPOK
Az új életemre vonatkozó kérdések milliói cikáztak
keresztül-kasul a fejemben. 80
Tizennegyedik fejezet
APRÓ CIPŐ, ÓRIÁS HIT
Lélegzetem is elállt attól, aminek tanúja voltam. 85
Tizenötödik fejezet
KÉNYELMES CIPŐ ÉS ELCSENT SZÍV
„Igen!" - kiáltotta a szívem. A fejem viszont mindenáron meg akarta
nyerni a kötélhúzást. „Nem" - mondtam végül. 93
Tizenhatodik fejezet
HÓBAN - HÓFEHÉR CIPŐBEN
Ditmar újdonsült szenvedélye a missziós szolgálat iránt csak
még jobban megnyerte a szívem. 99
Tizenhetedik fejezet
STRANDPAPUCSBAN A TENGERPARTON
Egész életemben arról álmodtam, hogy Amerikába
menjek-egészen addig 105
Tizennyolcadik fejezet
BABACIPŐ ÉS MEGTÖRETÉS
A bennem növekvő kis élet feletti öröm
minden más kérdést eltakart. 108
Tizenkilencedik fejezet
VASÁRNAPI CIPŐ ÉS NYITOTT AJTÓ
Ahogy az angoltudásom tökéletesedett,
egy egész új világ tárult fel előttem. 112
Huszadik fejezet
MAGAS SARKÚBAN A MAFFIA TŐSZOMSZÉDSÁGÁBAN
„Elizabeth - mondta -, ne félj attól, hogy Isten eszköze légy!" 118
Huszonegyedik fejezet
A KÖLTŐZŐCIPŐ ÉS EGY EMLÉKEZETES KARÁCSONY
Nyilvánvaló volt, hogy újabb lépésre készít fel minket az Úr.
Már csak az maradt hátra, hogy megvárjuk, mit cselekszik ő. 124
Huszonkettedik fejezet
A PAPÁM CIPŐJÉBEN
Mennyire vágytam apám elismerésére! Csak legalább
annyit mondott volna, egyetlen egyszer, hogy „Szeretlek...". 131
Huszonharmadik fejezet
LAPOS SARKÚBAN A FÁJDALOM VÖLGYÉBEN
Ditmar számára őrjítő volt, hogy nem teheti helyre a dolgokat,
csak áll ott, míg én szenvedek. 135
Huszonnegyedik fejezet
PAPUCSCIPŐ MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉSEKKEL
„Ez a művelet talán megszünteti a fájdalmat - mondta a specialista.
- De az is lehet, hogy csak ront a helyzeten." 141
Huszonötödik fejezet
RÉGI EDZŐCIPŐ, ÚJ ÖTLET
A korlát fölött lenéztem az alant rohanó vízre. „Ugorj",
mintha ezt mondta volna egy hang. 145
Huszonhatodik fejezet
A DIVAT MEGLEPETÉSEI ÉS EGY SZÜLETÉS IZGALMA
Hamarosan elárasztottak bennünket az Isten jóságáról szóló történetek. 151
Huszonhetedik fejezet
SUHANÓ LÁBAKKAL
Ha szenvedélyes hittel élsz, egyetlen tapasztalat sem hiábavaló. 157
Huszonnyolcadik fejezet
A BÉKESSÉG SARUJA ÉS ISTEN OLTALMA
Ne várd, hogy mindenki ünnepelni fogja a sikereidet. 162
Huszonkilencedik fejezet
HITTEL TELI CIPŐ ÉS A JÓ HÍR TERJESZTÉSE
„Kérjed tőlem, és néked adom a pogányokat (nemzeteket) örökségül." 165
Harmincadik fejezet
FUTÓCIPŐ KARÁCSONYRA
1994 decemberében egész testem fájt, és már lábra állni
sem tudtam. Csodára volt szükségem. 173
Harmincegyedik fejezet
MELEG CSIZMA OROSZORSZÁGNAK
Már majdnem elindultunk, amikor megjelent egy rendőrtiszt 182
Harminckettedik fejezet
LELÁNCOLT LÁBAKKAL HORVÁTORSZÁGBAN
„Ha valami nagyon fontosra készülünk, gyakran árcédula van rajta." 192
Harmincharmadik fejezet
KILÉPÉS ÉS NAGYOT ÁLMODÁS
Isten annyival többet tartogatott, mint amit mi kértünk vagy álmodtunk! 198
Harmincnegyedik fejezet
NŐK MINDENFELŐL
A feladat hatalmas volt, és sokan voltak, akik jobban értettek hozzá, mint én... 201
Harmincötödik fejezet
MAGAS TALPÚBAN
Ára volt a vezetésben eltöltött tíz évnek. Ám Istennel járni,
látni, ahogyan csodákat cselekszik, megfizethetetlen. 210
Harminchatodik fejezet
SZENT FÖLD AZ, AMIN TÁNCOLOK
Ötvenhárom évesen be tudtam illeszteni életem kirakós játékába
a hiányzó darabokat. Nem az voltam, akinek hittem magam. 216
Harminchetedik fejezet
FÉLIG NYITOTT TITKOK
Az életet Isten ígéretei formálják - és az Ő lélegzetelállító
meglepetései. Tőlünk függ, mire használjuk őket. 225
Epilógus
ÁLMAIMNÁL NAGYOBB 234
FEDEZD FEL A SAJÁT TÖRTÉNETED!
Mindenkinek megvan a saját története. Ezek a beszélgetésre
és tanulmányozásra indító kérdések lendületbe hozhatnak egyedül
és csoportban gondolkodókat egyaránt... 237
A SZERZŐRŐL 257

Témakörök