Szelfpszichológia - a Kohut utáni fejlődés

Fülszöveg

Ma már kétségtelen, hogy a szelfpszichológia gyökeresen megváltoztatta az emberi psziché működéséről vallott felfogásunkat. A Freud eredeti megfigyeléseiből a század tízes-húszas éveire összekovácsolódó, tudományos igényű pszichológiai emberkép jórészt a neurotikus felnőttek kezelési tapasztalatai nyomán felvetett hipotézisekre és spekulatív következtetésekre épült. A Freudi építményen az első repedéseket a gyermekek pszichoanalízisének napi gyakorlattá válásával kezdték felfedezni, majd a csecsemők és kisgyermekek fejlődésének közvetlen megfigyelését használó kutatások már az alapokat kezdték ki. A társtudományok fejlődése, a freudi szemlélettel nem egyező megannyi részmegfigyelés ellenére még sokáig nem jelentkezett olyan paradigmaváltó elmélet, amely a freudizmushoz mérhető teljességgel kívánta magyarázni az emberi személyiség működését.
A szelfpszichológia, Kohut munkásságával, a pszichoanalízis elméleti és gyakorlati kereteiben indult virágzásnak - ő maga a nemzetközi társaság egyik vezető személyisége volt. Azonban, mint fiatal tudományokat általában, az új kutató-generációt nem kötötte a korábbi tantételek terhe, így hamarosan asszimilálni tudták a rokontudományok kísérleti és gondolati eredményeit, és mint az olvasó e kötetből meggyőződhet róla, létrejött egy modern személyiségelmélet, amely - aktuálisan - összhangban van az emberrel foglalkozó többi tudomány eredményeivel.
Hozzájárulhat-e az így kialakult elmélet az emberi élet minőségének további javulásához? Minden bizonnyal 'igen' a válasz erre a kérdésre. Mint ahogyan a pszichoanalízisre is jellemző volt a gyakorlat és az elmélet, a kezelés és a kutatás egysége, a szelfpszichológiára is jellemző, hogy úttörő elméletalkotói egyúttal a terápiában is új utakat keresnek és találnak. A jövő dönti el ezen terápiás kezdeményezések tényleges értékét, de abban bizonyosak lehetünk, hogy jelentős hozzájárulást jelentenek az emberi psziché megértésében és a zavarai miatti szenvedés enyhítésében.
Mindezekből nagyon tárgyszerű és világos összefoglalást kaphatunk ebből a könyvből, Sigmund Kartekud és Jon T. Monsen, az oslói egyetem professzorainak szerkesztésében, amelyet Kohut tanainak leghívebb követője, egyik eminens tanítványa, a magyar származású Paul Ornstein látott el előszavával. Vissza