Elmélkedések a misszálé felett I-II.

Előszó

"Kegyelem, irgalom, béke az Atyaistentől s Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!" (Szent Pál Timoteushoz, I. 1, 2.)
Katolikus megújulás van napjainkban mindenfelé. Ennek jelei nemcsak az Actio Catolica szervezkedése, hanem a sajtóapostolság, lelkigyakorlatos mozgalma,a missiók felkarolása,a biblia olvasása - és nem utolsó helyen a liturgikus apostolság.
XV. Benedek pápa írja, hogy a liturgikus apostolság segítségével "a nép közelebb jut a papsághoz,
egyre jobban visszatér az Egyházhoz,
vallásossága megerősödik
és egész élete tökéletesebb lesz."
Hazánkban is látjuk a katolikus megújulás minden jelét. Megkezdődött a liturgikus apostolság munkája is, de csak megkezdődött. pedig, hogy az Egyház szent liturgiája valóban kifejthesse megszentelő hatását a lelkekben, ahhoz egy kiváló tudós szava szerint "lassú újranevelésre" van szükség. Ha az imádkozó emberek lelkét megvizsgálhatnók, arra az eredményre jutnánk, hogy a liturgia lelkét adó igazságok, minő a megváltás kegyelmének örvendetes átélése, a Krisztusban való élet öntudatra ébredése, az Egyháznak, mint a továbbélő Krisztusnak megismerése,a szakramentális közösség megtapasztalása stb. háttérbe szorulnak. pedig a lényegében katolikus lelkiélet alapja a keresztségben történt megszentelődésünk és legfőbb munkánk, hogy átadjuk magunkat az Egyházában tovább működő Kyrios szentségi működésének. Vissza