Élmények és emlékezések

Fülszöveg

Lírai hangulatú esszék a számára legfontosabb, életalakító, egyéniségformáló olvasmányokról; költői-műfordítói műhelytanulmányok; filozófiatörténeti, zenetudományi és zenepedagógiai írások; méltatások, műelemzések - szakember szintű, ugyanakkor szinte intim otthonosság az ősi hindu eposzok, az ógörög művészet, tudomány, gondolkodás vagy a XIX. és a XX. század európai (magyar) és amerikai irodalmának világában: már-már zavarbaejtő a műfaji és tematikai sokféleség Jánosy István kötetében.
A sokféleség egységét, mint a művekre, alkotókra vetülő sugarak fókuszpontja, a szerző személyisége, irodalmi élményeinek különleges személyessége biztosítja. Ahogy előszavában ő maga írja: "Néhány olvasmányom vagy zenei élményem olyan hatással volt rám, mint életem legkiemelkedőbb, valóban átélt élményei. Már szinte nem is tudtam különbséget tenni e kétféle élmény között". Platón és Gandhi, Dosztojevszkij és Petőfi, Milton és II. Rákóczi Ferenc - ugyancsak a saját szavaival - "főszereplői lettek álmaimnak ugyanúgy, mint legközelebbi rokonaim: szüleim és feleségem". A kötet írásainak egyik "alapeszméje" (ősi múltba, távoli jövőbe képzelt álma) ember és természet harmóniája, amelyet a civilizációs folyamat során szükségszerűen elvesztettünk, de amelynek valamilyen formában történő visszaállítása mindinkább közvetlen létszükségletünkké válik. Együttesen a pusztán érdek hajtotta egoizmust, meztelen önzést leküzdő megértéssel és szeretettel, amely a részekre szakadt emberiséget az egység (a sokféleség egységének) eszményi állapotához közelíti.
A kötet esszéi, tanulmányai nemcsak az értelemre, hanem az érzelmekre is ható, hogy úgy mondjuk, "emberséges" - okos, szép és jó olvasmányok. Vissza