"Élni akarok"

Fülszöveg

A tizennyolc éves moszkvai diáklányt, Nyina Lugovszkaját 1937-ben öt év kényszermunkára ítélték, melyet egy kolimai börtönlágerben kellett letöltenie. "Bűne" mindössze annyi volt, hogy apja egykor a szociálforradalmár (eszer) pártban tevékenykedett, majd a NEP idején sikeres magánvállalkozást, pékséget hozott létre, ahol több száz embernek adott munkát (s mindez elég volt hozzá, hogy száműzzék Moszkvából). Maga Nyina pedig 1932-től, tizenhárom éves korától kezdve naplót vezetett, amelyben kamaszkori vívódásai, iskolai kalandjai, első romantikus vonzódásai mellett leírta véleményét a bolsevik rendszerről is, amellyel szemben "iszonyatos haragot" érzett, mert elvette tőle az apját.
Nyinát "Sztálin elleni terrorista akció szándékával" vádolták, s ő mindent "bevallott". "Azt terveztem, hogy a Kreml kapujában várok majd arra, hogy Sztálin kijöjjön, és akkor lelövöm" - olvasható a kihallgatási jegyzőkönyvben, s ennek alapján Lugovszkaját sokáig nem is rehabilitálták. Az ötvenes években, a hruscsovi "olvadás" idején senki sem kérdezte meg tőle, hogy milyen kínzásoknak volt kitéve a két hónapon át tartó vizsgálat alatt.
Nyina sorsa akár tipikusnak is mondható: egyike a sztálini rendszer sok millió ártatlan áldozatának - a különlegessége csupán annyi, hogy az NKVD aktái között megőrződött a naplója: egy koraérett, depresszióra és önmarcangolásra hajlamos, igazi írói tehetséggel rendelkező lány titkos gondolatai, aki egy pillanatig sem hitt a propagandának: Sztálint gazembernek, a kommunistákat az orosz szabadság eltipróinak tartotta. Vissza