Élni tovább

Fülszöveg

„Amikor kitört a háború, a határ menti falvak lakói nem különösebben izgultak: az emberek itt már évtizedek óta barátkoztak egymással és átjártak egymáshoz vendégségbe. A háború valahol a távolban zajlik, minket nem érint, ebben egyáltalán nem kételkedtek."
„Szafaranc Nunik már sok év óta nem hagyta el a portáját. Attól a naptól fogva, miután hazatért az öccse temetéséről, és a kétszintes kőház meg a gondozott, bő termést adó kert helyén csak egy tátongó bombatölcsért talált, nem tette ki a lábát a kapun."
„Egész Berd gránátok robbanásától volt hangos, itt-ott megremegtek az öreg házak kőfalai, kiröpültek az utolsó ablaküvegek, eszüket vesztették a háziállatok. Az emberi félelem - amely esetlen és súlyos - zihálva kúszott végig az udvarokon, betöltve a farakásokban ' lévő réseket, a girbegurba kályhacsöveket, a padlásokat és a pincéket. Kilátástalan és szomorú volt a helyzet - mintha egyszerre kapcsoltak volna le mindent, ami reményt adhatna."
„Maszisz a háborúról pontosan azt... Tovább

Fülszöveg

„Amikor kitört a háború, a határ menti falvak lakói nem különösebben izgultak: az emberek itt már évtizedek óta barátkoztak egymással és átjártak egymáshoz vendégségbe. A háború valahol a távolban zajlik, minket nem érint, ebben egyáltalán nem kételkedtek."
„Szafaranc Nunik már sok év óta nem hagyta el a portáját. Attól a naptól fogva, miután hazatért az öccse temetéséről, és a kétszintes kőház meg a gondozott, bő termést adó kert helyén csak egy tátongó bombatölcsért talált, nem tette ki a lábát a kapun."
„Egész Berd gránátok robbanásától volt hangos, itt-ott megremegtek az öreg házak kőfalai, kiröpültek az utolsó ablaküvegek, eszüket vesztették a háziállatok. Az emberi félelem - amely esetlen és súlyos - zihálva kúszott végig az udvarokon, betöltve a farakásokban ' lévő réseket, a girbegurba kályhacsöveket, a padlásokat és a pincéket. Kilátástalan és szomorú volt a helyzet - mintha egyszerre kapcsoltak volna le mindent, ami reményt adhatna."
„Maszisz a háborúról pontosan azt tudja, amit bármelyik határ menti lakos is tudhat: ha egyszer elkezdődött, lehet, hogy sohasem fejeződikbe. A háború szép lassan szétterjed, és bűzös leheletével megmérgez mindenkit, aki az útjába kerül. Aztán egy reggelen, ez egészen biztos, ott terem az ember házának küszöbén, és csak akkor áll odébb, miután összeszedte mindazokat, akik kedvesek nekünk."
Narine Abgarjan korábbi kötetéből, az Égből hullott három almából megismert falu földi másában, az azerbajdzsáni határ menti örmény faluban, Berdben élők közül szinte mindenki elveszítette valamelyik családtagját a háborúban. De még azokat a kivételesen szerencséseket is súlyos megpróbáltatások érték, akiket nem sújtott ekkora csapás. Mennyi fájdalmat képes elviselni az ember? Mennyi szenvedést bír ki összeroppanás nélkül? Lehetséges-e egyáltalán tovább élni a szörnyű tragédiák után, el lehet-e viselni a szeretteink elvesztését, lehet-e kezdeni valamit a testet-lel-ket nyomorító traumákkal? A kötet novellafüzérében a túlélők törékeny és tünékeny világát veszélyeztető tragédiákat a finom leírásokkal megjelenített hétköznapi kis örömök ellensúlyozzak, a továbbélés mindennapi feladata pedig nem kérdéses, mert „az élet igazságosabb a halálnál", és „ebben feltétlenül hinni kell, hogy lehessen - élni tovább".
Könyv azokról, akik túlélték a háborút. ' Még azokról, akik nem. Vissza