Élő kövek üzenete

Előszó

Nem szorul magyarázatra, mi minden rejlik a mögött, hogy hívő közösségünkben több, mint félévszázada nem jelent meg egyetlen verskötet sem.
A léleknyomorító évtizedekben gonosz szelek igyekeztek végkép eloltani a hívő költészet lángját. Csak szűk körben hallathatták olykor hangjukat azok, akik a vers szárnyaira bízták felgyöngyöző gondolataikat. A zord idők múlásában reménykedők jobbára íróasztaluk fiókjainak mélyén gyűjtögették alkotásaikat. A munkavágyat az a megőrző és a jövőbe tekintő hit tartotta ébren, hogy Isten a szűk esztendők fénytelen évei után új, szabadabb kor hajnalával tudja megajándékozni a benne bízókat.
Versválogatásunkat a több oldalról megnyilvánuló szükséglet hívta életre. Hangjukat próbálgató vagy kiforrottabb hívő lelkű költők keresik a mostani jelentkezéssel az olvasókkal való találkozást.
Könnyen belátható, hogy a felfokozott várakozásnak nem mindenben tudunk eleget tenni. Ha esetről esetre visszhangra találnak olvasóinkban, és azonos érzéshullámhosszra hangolódik a lelkünk, akkor hihetőleg nem lesz elvetélt kísérlet a bemutatkozásunk.
Istené legyen a dicsőség, hogy olvasóink asztalára tehetjük szerény versválogatásunkat. Higgyünk abban, hogy érettebb és gazdagabb termést is betakaríthat alkalomadtán erdélyi hívő költészetünk.
Ha gyülekezeteinkben a most közreadott versek segítségül lesznek a szavalóknak, hadd erősödjön ez által is közös hitünk, és legyen termékenyebb a készségünk Urunk országának építése. Vissza