Fülszöveg
„Régen, nagyon régen, mikor ez a nagy világ még meg sem volt, élt és volt Tür apó, 32 Isten-öreg. Nem lett, nem született, hiszen mindenkor megvolt és meglesz az idők végtelenében. De amióta csak volt, pedig öröktói fogva volt, benne élt a szándék, hogy meg fogja teremteni
a mi szépséges világunkat. Elérkezett a teremtés ideje, s a mi mennyekben él ó'sz Urunk, akire felnéz a földi ember mikor az egekre tekint, akihez feljut a mennyekbe törekvő' hang, akihez felszáll az áldozat füstje s akit megközelíteni törekedik az égbe nyíló hegyóriás, egyetlen igéző szavával megteremtette ezt a gyönyörű világot, s ígéretet tett, hogy ha elérkezik az ember-korabeli világ, azt is meg fogja teremteni. Szétterült a mindenség fölött a felső ég, mint Hir apó óriási sátorlepedője, melynek összevarrásánál a picinyke tűlyukakon átsziporkázott a mennyei palota folyékony-arany csillogása, s a hímes, égi-kék mezőn, mint ezernyi gyémántablak, mint milliónyi aranyvirág, kivii^lt
a megszámlálhatatlan...
Tovább
Fülszöveg
„Régen, nagyon régen, mikor ez a nagy világ még meg sem volt, élt és volt Tür apó, 32 Isten-öreg. Nem lett, nem született, hiszen mindenkor megvolt és meglesz az idők végtelenében. De amióta csak volt, pedig öröktói fogva volt, benne élt a szándék, hogy meg fogja teremteni
a mi szépséges világunkat. Elérkezett a teremtés ideje, s a mi mennyekben él ó'sz Urunk, akire felnéz a földi ember mikor az egekre tekint, akihez feljut a mennyekbe törekvő' hang, akihez felszáll az áldozat füstje s akit megközelíteni törekedik az égbe nyíló hegyóriás, egyetlen igéző szavával megteremtette ezt a gyönyörű világot, s ígéretet tett, hogy ha elérkezik az ember-korabeli világ, azt is meg fogja teremteni. Szétterült a mindenség fölött a felső ég, mint Hir apó óriási sátorlepedője, melynek összevarrásánál a picinyke tűlyukakon átsziporkázott a mennyei palota folyékony-arany csillogása, s a hímes, égi-kék mezőn, mint ezernyi gyémántablak, mint milliónyi aranyvirág, kivii^lt
a megszámlálhatatlan csillagvirág. Az alsó ég - a föld - is megvolt már, s szürkés törzsének két oldalán kihajtotta százszínű óriás tulipánjait, észak és dél fényében. És e tündéri világ két felét, a késólib földdé lett alsó eget, meg a mennyországgá vállott felső eget, az égi nép örömére, hétszínű híd kötötte össze egymással, a szivárvány csodaszép gyűrűjében."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal