Előadások a Bécsi Karitász tevékenységéről

Előszó

Ennek a kis könyvecskének története van. 1998 őszén előadásokat tartottak a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola érdeklődő hallgatói számára Veszprémben a Bécsi Karitász munkatársai. A kurzust elsősorban a szociális munkás szakosoknak szántuk, de már menet közben bekapcsolódtak hittanár szakosok és kispapok is. Az érdekes előadásokat hallva gondoltunk arra, mi lenne, ha kilépnénk az intézmény kapuin, és szélesebb körben hozzáférhetővé tennénk az elhangzottakat. Köztudott, hogy a "szocializmus" évei alatt a magyar egyház szervezett karitász tevékenysége - amely a harmincas években még in floribus - elsorvadt. Hogy is tűrhette volna az akkori hatalom, amely vallásos tartalom, cél nélkül is - különösen az ötvenes-hatvanas években - üldözött minden civil kezdeményezést, közösségi törekvést és megnyilvánulást. Ma már működhetnének karitász csoportok szerte az országban, erre az egyesületi törvény lehetőséget biztosít, a Római Katolikus Püspöki Kar létrehozta a szervezeti keretet, van országos Karitász Irodal, létrejöttek az Egyházmegyei Karitász Központok, de ma még nem mondhatjuk, hogy hazánkban virágzó karitász élet lenne. Nagyon is szükséges a bátorítás, a tapasztalatok közreadása, egymás figyelése, segítése. Ezért kértük a Bécsi Karitász munkatársait, járuljanak hozzá előadásaik publikálásához. Ők örömmel vállalkoztak erre, közülük többen írásban elhozták vagy elküldték előadásuk anyagát.
Már az előadások közbeni időszakban hallottunk ellenvéleményeket is. A bírálók leginkább azt hangoztatták, hogy a bécsiek tapasztalatai túlságosan professzionálisak, nem tekinthetők átvehető, alkalmazható mintának. Egy gazdagabb ország túlintézményesült, "karitász lelkület nélküli" gyakorlata. Mi úgy látjuk, hogy a szakmaiság és a keresztény lelkület nem zárják ki egymást. És nem is másolásra biztatjuk az olvasót, hanem egy kiruccanásra a szomszédos országba, ismerkedésre, tapasztalatgyűjtésre, amely meggyőződésünk szerint gazdagít, új ismereteket ad, alkalmasint vitára késztet. Elgondolkozhatunk azon, ha nem úgy, akkor hogyan másként? A harmincas évek gyakorlatát nem folytathatjuk úgy, mintha azóta semmi sem történt volna. Megváltozott világunk, új problémákkal is szembe kell néznünk, nehéz helyzetünkben szükséges a sokoldalú tájékozódás. Vissza