Előhang negyvennyolchoz

Előszó

Tárgyunk a magyar szabadságharc helyének és jellegének meghatározása a vele időben összeeső forradalmak színspektrumában. Hol válik el, miben különbözik tőlük? Törekvésünk: megmutatni, mi a magyar függetlenségi mozgalom forradalmi specifikuma.
Az 1848-as középeurópai forradalmak a nagy francia forradalom utórezgései. Mintha a társadalom tektonikai rétegcsuszamlásának ott és akkor megindult folyamata most jutott volna csak el földalatti útján Közép-Európába; mintha Közép-Európa gazdaságilag és szellemileg elmaradottabb nemzetei csak ebben az esztendőben jutottak volna fel a politikai öntudatosodásnak arra a fokára, mely a fennálló viszonyok megváltoztatását elkerülhetetlenné tette. Közép-Európa nemzetei a nagy francia forradalom követeléseinek és jelszavainak hangoztatásával kísérlik meg lerázni magukról a feudális termelési s társadalmi rend immár elviselhetetlenül időszerűtlen kötelékeit. De ha a követelések és szólamok ugyanazok is, azért az egymás után, vagy egyidejűleg kirobbanó középeurópai szabadságmozgalmak mind karakterükben, mind egymáshoz s a nagy francia forradalomhoz való viszonylatukban erősen különböznek egymástól. Mindegyikben más-más rétegek, csoportosulások, érdekek harcolnak a szabadság és egyenlőség zászlója alatt a társadalom irányításának, a hatalomnak átvételéért.
A társadalmi tünemények maradéktalan megértésének egyedüli módszere a történelmi materializmus; a tárgyi kényszerűségeknek felmutatása, melyek a társadalmi struktúra módosulását eredményezik. A módszer kikristályosodásának történeti felvázolására nincs helyünk. Csak éppen utalni akarunk arra, hogy mint minden korszakalkotó felfedezés, a történelmi materializmus is egy igaz, de hamisan alkalmazott felismerésnek - jelen esetben a hegeli dialektikának - helyesbített értelmezésén alapul. A módszer ellentmondásból született, mint a hegeli történetbölcselek korrektívuma. E jellegét megtartja Marx korszakalkotó művében, a Tőké-ben is. Alcíme: A polgári közgazdálkodástan bírálata. A módszer egyébként már Hegelnél is álképleteket átvilágító és leleplező. Hegel kimutatja az adottnak tekintett valóságok belső ellentmondásait, ami elkerülhetetlenül arra kényszeríti őket, hogy önmagukat meghazudtolva mintegy saját ellentétükké alakuljanak át, persze olyképpen, hogy amit megtagadtak, meghazudtoltak, a fejlődésnek egy következő fázisában újra felvessék, megoldják, mintegy magukba visszavegyék.Mert minden valóság csak rész, csak látszat, mert csak az egésznek van igaza. Ez az idealista Hegel természetfilozófiájának és történetbölcseletének alaptétele. Vissza