Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 6.

Előszó

A hiedelemmondák műfaji kérdései egészen az utóbbi évtizedekig meglehetősen tisztázatlanok voltak. A Grimm-fivérek, akik az európai mondakutatás kezdeményezőinek nevezhetők, két csoportra osztották a mondákat; történelmi és helyi mondákra. Első mondagyűjteményükben ugyan egy sor hiedelemmondát is közöltek, ezeket többnyire nem szóhagyományból gyűjtötték, hanem történeti fonásokból vették át. így az a különös helyzet állt elő, hogy az ún. hiedelemmondák (vagy más néven mitikus mondák) szinte kivétel nélkül régebbi korokból származtak, az élő hiedelemmondákat pedig pl. hazánkban régebben babonás történetek és más címszavak keretében találhatjuk meg és így volt ez más népeknél is, ahol hasonló elnevezésekre találunk. Ha a Magyarság Néprajza Monda-fejezetét olvassuk, körülbelül hasonló nézőpontra találunk. A monda fejezetben többnyire régebbi, írásos anyagból származó történeteket találunk, kivéve néhány eredetmondát, kincsmondát. Ezeket is vagy a történeti, vagy a helyi monda kategóriájába osztotta a szerző, hiedelemmonda megjelölésre sehol nem lelünk. Ez a visszás helyzet elég sokáig tartott. A hiedelemmondáknak mint esztétikailag is vizsgálható művészi alkotásoknak a kérdése valójában századunkban került csak az érdeklődés középpontjába. Akkor kezdték a régebben babonás történeteknek nevezett elbeszéléseket (amennyiben valóban költőileg formázottak és esztétikailag is vizsgálhatók) mondának nevezni. A magyar hiedelemmondák gyűjtése az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékén az 1960-as évek elején kezdődött. Elméleti előzményei a háború előtti évtizedekre nyúlnak vissza (itt talán a svéd von Sydow és Honti János írásaira utalhatunk), de a mondakatalogizálás gyakorlati kérdései összeurópai szinten az International Society for Folk-Narrative Research monda-értekezletein merültek fel (Antwerpen 1962, Budapest 1963, Athén 1964). 1963-ban megjelent az Új Magyar Népköltési Gyűjteményben Balassa Iván Karcsai mondák című kötete is s itt már polgárjogot nyert a hiedelemmonda kifejezés is. A hiedelemmondák gyűjtésében a Tanszék oktatói és hallgatói egyaránt résztvettek és megkezdődött a már publikált, illetőleg a még nem közölt, de más adattárakban található hiedelemmondák lemásolása is. Ez a munka változó intenzitással folyt, hiszen sem személyi, sem anyagi feltételeit nem biztosították. A gyűjtést és rendszerezést Dégh Linda szorgalmazta kezdetben, majd távozása után Korner Tamás folytatta a munkát és ő kezdte el a katalogizálás munkáját is, részben a Budapesten tartott nemzetközi mondaértekezlet megállapodásai szerint. Vissza