Első Magyar Hanglemezgyár

Előszó

A magyar hanglemeztörténeti kutatás az elmúlt évtizedekben elsősorban lelkes magánemberek munkája volt, akik a hasonló külföldi példákon felbuzdulva, nem utolsósorban pedig saját tudásvágyuktól fűtötten komoly szakemberekké képezték ki magukat. E szakemberek az elmúlt évtizedekben mind nagyobb visszhangra leltek külhonban, itthon ugyanakkor még messze nem mérték fel önzetlen munkájuk értékét. Míg (Nyugat)-Németországban már az 1960-as évek óta (!) komoly nagyságrendben érdemben használják a hangfelvételeket a muzikológusi munkában, addig Magyarországon ez az irányú tevékenység elsősorban csak a Pátria népzenei felvételek és a Bartók-, valamint a Kodály-kutatás esetében volt igazán jelentős. A Pátria felvételek előtti korszakot még ma is teljes homály fedi, a zenével foglalkozók legtöbbje nem is sejti, hogy közel négy évtizeddel a Pátria-lemezek előtt (!) igen komoly mennyiségű akusztikus hangfelvétel készült az eddig itthon elsősorban favorizált klasszikus zenei kompozíciókból, illetve a magyar klasszikus zenei előadóktól, énekesektől, hegedűsöktől stb. Teljes a negligálás az egyéb műfajok területén, legyen szó a monarchikumnak és azon belül is elsősorban hungaricumnak tekintett orfeumi zenékről, a prózákról, vagy éppen a huszadik századi zene egyéb olyan korai megnyilvánulásairól (operett, magyar nóta, kupié, slágerzenék stb.), amelyek - néhány üdítő kivételtől eltekintve - eddig általában kívül estek az ezzel foglalkozók érdeklődési körén. Lehetett úgy könyveket írni és publikálni, hogy egyes énekesek (az akusztikus hangfelvételi korszakban Fedák Sári, az elektromos hangfelvételi korszakban Karády Katalin stb.) gramofonlemezeivel nem foglalkoztak s még vázlatos diszkográfia sem készült a kiadványok függelékéhez.
A Magyar gramofonlemez diszkográfiája elnevezésű sorozat mindenképpen hiánypótló kíván lenni s amely sok tekintetben eltér az itthon diszkográfiának nevezett gyakorlattól. A hazai hanglemez-gyártással foglalkozó munkák, ezen belül a diszkográfiák csak részben támaszkodtak kézbevett dokumentumokra, rengeteg adat csak másodlagos-harmadlagos-negyedleges forrásokból, prospektusokból, katalógusokból stb. származott. Ezzel a dolog nagyrészt veszített komolyságából, hiszen nem Vissza

Fülszöveg

A magyar ipar-, kereskedelem- és kultúratörténetében az Első Magyar Hanglemezgyárat mára legendák és mítoszok veszik körül. Azok a gyűjtők és kutatók, akik a többi kortárs lemezcéggel csak futólagosan érintkeznek, hosszabb-rövidebb időt mégis szentelnek az Első Magyar Hanglemezgyár/Premier Record gyönyörű, Czinka Panna motívumot felhasználó kiadványainak.
Az Első Magyar Hanglemezgyár csak hosszas utánjárás, az összes törvényhatóságtól megkapott igazolások után vehette fel a hamar ismertté és népszerű vált nevét. Mind felvételi, mind terjesztési területe szinte az egész világ volt, magyar, német, lengyel, orosz, albán, török és grúz nyelvű felvételeket éppúgy készített, mint ahogy lemezeit nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiában, illetve a Magyar Királyságban, de pl. az Amerikai Egyesült Államokban is terjesztette, ahova vagontételben(!) szállították a kiadványokat.
A cégnek mintegy kétezer kiadványáról van konkrét tudomásuk, továbbiak felderítésére várnak. A felvett, gyártott és forgalomba hozott grafonlemezek rendkívüli széles spektrumot fogtak át. Hogy mindezen tények ellenére mára szinte teljesen feledésbe merülhetett a cég hangzó anyaga, abban nyilván nagyrészt közrejátszott az is, hogy felszámolása után, az úgynevezett akusztikus (tölcséres) hangfelvételi korszakot követő korai mikrofonos felvételek között egykori hangfelvételei már nem képeztek komolyabban eladható értéket. Az esetleges, akkor még fel sem ismert kulturális jelentőséget pedig messze felülmúlta a jobb hangminőség igénye a nagyközönség részéről.
Simon Géza Gábor Vissza