Elsüllyedt világok

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az utóbbi időben napisajtónkban és tudományos irodalmunkban egyre több szó esik a régészetről. Egymásután nyílnak meg fővárosi és vidéki múzeumaink kiállításai s nagy látogatottságuk arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk széles rétegeiben mindegyre növekvő érdeklődés mutatkozik a régészeti tudomány eredményei iránt. Ez a jelenség világosan mutatja, hogy népi demokráciánkban ezen a téren is döntő fordulat következett be: a régészet kilépett régi, "tudományos" elszigeteltségéből és arra törekszik, hogy munkáját és eredményeit a dolgozó tömegek nevelésének és műveltségük emelésének szolgálatába állítsa.
Azok számára, akik a régészeti tudományban még mindig csak régmúlt korok avult emlékeinek feltáróját, a múzeumokban pedig csak poros, használhatatlan régiségek raktárát látják, könnyen érthetetlennek tűnhetik a régészet helyzetének ez az alakulása és jelentőségének ilyen hatalmas megnövekedése. Valóban, ha a régészet által feltárt emlékeket csak hasznavehetetlen, holt tárgyaknak tartjuk, nehezen érthetjük meg, hogy mi a jelentőségük társadalmunk szempontjából. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a múzeumokban összegyűjtött tárgyak régi emberi közösségek egykori életének a maradványai. Az emberek eltűntek a föld színéről, de fennmaradtak az általuk készített tárgyak és azok az eszközök, amelyekkel egykor életszükségleteiket előteremtették. Ezeket a tárgyakat tehát nem önmagukban, hanem mint régi emberi társadalmak termelési folyamatának eredményeit és mint ezeknek a társadalmaknak termelő eszközeit kell szemlélnünk." Vissza