Élt egyszer Fatimában három kis gyermek

Előszó

Amikor az Anyaszentegyház a Boldogságos Szűz Máriáról megnyilatkozik vagy amikor az Istenanya bárhol a világon jelet küld az emberiségnek, a magyar szív különös örömmel veszi át mindig az új megnyilatkozások által felkeltett áramokat. A Mária-tisztelet nemcsak tiszteletreméltó nagy hagyományunk, hanem a magyar katolikus életformának mindig a legmélyebb és legszebb sajátossága volt és az ma is.
Ezért keltettek a mi irodalmunkban is a fatimai jelenések és az azzal kapcsolatos pápai megnyilatkozások nagy visszhangot. A fatimai jelenések lelki hatása valószínűleg folyton nagyobb és nagyobb tömegeket vonz varázsába. Bárcsak az elmélyedés is nyomon követné ezt az érdeklődést. Ezt az elmélyedést szolgálja e kitűnően összeállított könyv.
Jól tudjuk, hogy a vészes idők is hozzájárultak ahhoz, hogy a keresztény világ figyelme Krisztus helytartójának megnyilatkozásai következtében újra Fatima felé forduljon. Újból előttünk áll a szentatyák, az egyházírók, a pápák, a szentek által annyit hangoztatott figyelmeztetés: Szűz Mária közbenjárása kiszabadít minden bajból, a mostani világégés veszedelmeiből is.
Ez az igazság őseink előtt valóságos életelem volt, amikor megpróbáltatások, nagy csapások, világtörténeti rengések fenyegették vagy pusztították nemzetünket. Az Istenanya közbenjárásában, segítségében való erős bizodalom volt nemzetünk jobbjainak és katolikus népünknek is az acélozó erő, a felemelkedés legbiztosabb eszköze. Vissza