ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola évkönyv az 1995/96. iskolai évről

Előszó

Trefort Ágoston múlt századi történelmünk korszakos jelentőségű művelődéspolitikusa. Politikai pályafutása még a reformkorban indul, 1848-ban államtitkár, 1872-től haláláig tizenhat éven keresztül Magyarország kultuszminisztere.
1817. február 17-én született Homonnán (Zemplén), iskolai tanulmányait öt évesen kezdi. „Az iskolában állandóan félelmetes lárma hangzott, és kevés tanulás, de annál több ütleg járta. Rám tekintettel voltak a tanítók, és nemcsak hogy egyáltalán nem kaptam fenyítést, de én lettem az első eminens" - emlékezik vissza később Önéletrajzában. Homonnáról Eperjesre került, s itt is a kitűnők között van a szörnyű bánásmód ellenére is. Innen 1829-ben a jobb hírű sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumba íratják át. Tizenkét-tizenhárom évesen hallatlan szorgalomról tesz tanúbizonyságot: „nyáron minden nap már reggel négy órakor a könyvek mellett voltam, télen pedig gyakran fél éjszakát tanultam". Itt találkozik először a helyi, illetve a nagypolitikával; a diákok lelkesen hallgatják Kossuth beszédeit, s érdeklődéssel követik az 1830-as francia és lengyel forradalom eseményeit.
Szülei halála után Pestre kerül, és az egyetemen folytat jogi tanulmányokat. A kor tanulmányi lehetőségei és saját szorgalma eredményeképpen már 19 éves korában befejezi az egyetemet. Addigra már a magyar és a német nyelv mellett kitűnően ismeri a latint, a szlovákot, s eredetiben olvassa a kor európai tudományos és irodalmi műveit franciául, angolul és olaszul. Ekkor kezd utazgatni, s a külföldön jelentkező kortárs gondolatok hazai közvetítőjévé válik. Hazaérkezve rövidesen bekapcsolódik a reformkori közéletbe. A politikában a Széchenyi-Deák-Eötvös nevével fémjelezhető vonalhoz tartozik. A reformok s nem a forradalom híve. Az előbbi győzelmétől várja a magyar haza jövőjét, s ezért vállal államtitkári pozíciót 1848 tavaszán a Klauzál Gábor által vezetett földművelési, ipari és kereskedelmi minisztériumban. A szabadságharc kitörése után Eötvös Józseffel együtt önkéntes száműzetésbe vonul külföldre, amikor látja, hogy lehetetlenné válik a királyi udvarral való megegyezés. Csak a szabadságharc leverése után, 1850 végén tér vissza hazájába, s a nemzeti gyász éveit csendes visszavonultságban tölti birtokán gazdálkodva, családjának élve. Vissza