Éltem, hogy írjak

Fülszöveg

Az 1970-ben elhunyt Marconnay Tibor méltatlanul elfeledett alakja a magyar költészetnek, pedig annak idején a Nyugat, Osvát felfedezettje volt, és a harmincas években többek között Németh László, Bálint György, Radnóti Miklós és Szerb Antal írtak elismerően köteteiről. Németh László a Kacagva tört kis a faun a pagonyból c. kötet kapcsán például a következőket jegyezte meg róla: "Elfogadta a Nyugat forma-eredményeinek széles skáláját, s alig adott hozzá valamit, de új az az eleven életérzés, új az az őszintén lelkes lélek, amely üde füvek illatával lengi át ezt a verseskönyvet. Régi szavak, melyeket mint elkopottakat kerültünk, új értéket nyernek ebben a lírában. Az igazság, a hit, a tűz, a győzelem, a szabadság mögött fölragyog a természetbe vesző ember elfogulatlan ujjongása. Az ifjúság költészete ez. Érdekes ifjúság, mely eltanulta az öregek ravaszságait, és mégis együgyűn üde, mint egy latin Parsifal."
Újszerű tájversei, a természetbe feledkező-menekülő, ünnepélyesen hullámzó és lüktető, ujjongó, vad vagy ódaszerűen áradó szabad versei mellett figyelemre méltóak a gazdag formakultúráról tanúskodó, belső feszültségektől vibráló szonettjei és szigorú tercinái, megkapó szépségű szerelmes versei, társadalmi problémákat feszegető alkotásai is.
Válogatásunk ötven év költői termését mutatja be, különös tekintettel legtermékenyebb és legszínvonalasabb korszakára, a húszas-harmincas évekre. Saját versei mellett szerepelnek a kötetben legsikerültebb műfordításai (Hérédia, Leconte de Lisle, Shakespeare stb.) és az említett, róla szóló könyvkritikák is. Vissza