Eltévedt csillag

Fülszöveg

Pintér Gáborral együtt, egy házban, a hajdani Sziget utcai, ma Radnóti Miklós utcai nagy bérházban nevelkedtünk a Nyugati Pályaudvar, a Lehel piac, a Váci út szomszédságában, Újlipótvárosban. Néhány évvel idősebb nálam: sokat számított ez akkor! Akkor: az ötvenes, a hatvanas években. Akkor: amikor egy iskolába jártunk, a HÁZ-zal szemben lévő általános iskolába. Akkor: amikor ő már az angyalföldi Bólyai Gimnázium padjait koptatta. A felnőttkor küszöbén aztán - sajnos - egyre kevesebbet számított a korkülönbség, s ahogy mentünk előre a múló időben, el is tűnt. Annál többet kezdett számítani és számít: a közös gyermek- és ifjúkori emlékek, élmények garmadája. Csínyek, könyvek, olvasmányok, politizálások - mivel mind a ketten értelmiségi-polgári családból származunk, el lehet képzelni, milyen irányba-irányból - kezdő, majd alaposabb koccintások, miegyebek. És persze versek! És persze versolvasási és versírási lázak! Később én legalább kísérletet tettem a megjelentetésre, és ritkán ugyan, de publikáltam is, Pintér Gábor viszont nem. Ez nem azt jelenti, hogy - miként ez a gyönyörű kötet is bizonyítja - nem írt volna verseket. Az élet és alkati oblomovizmusa, ugyanakkor a szerkesztőségi sündörködéseket elutasító tisztessége és érzékenysége miatt nemigen tett lépéseket a megjelenés érdekében. Pedig sokan és komoly alkotók bíztatták.
Szeretett írónkat, Németh Lászlót idézve: a jó műveket a föld is kiveti magából. Ez a kötet, amely Pintér Gábor, a költő ötvenegyedik életévében jelent meg, kitűnő, meditatív és érző versek gyűjteménye. Örülök, hogy megjelenésében segíthettem. Légy boldog, Pintér Gábor és írj még sok, szebbnél szebb verset!

Kaiser László Vissza