Elveszett lapok a XX. századi magyar művészet történetéből

Előszó

"Megkerült lapok..."
A kiadvány, amit az olvasó a kezében tart, azért készült, hogy azok a bizonyos lapok ne legyenek többé elveszettek. Valamint azért, hogy szerzőik lassan elhalványuló arcának (már csak Gyarmathy, Lossonczy és Makarius él az egykori kiállítók közül) vonásai hitelesebben legyenek rekonstruálhatók. A lap sokértelmű szó. Jelen olvasatunkban egyszerre jelenti a huszadik századi magyar művészettörténet virtuális, soha be nem fejezhető krónikájának a tények és tárgyak lappangása okán eddig hiányzó oldalait és a titkos, elfeledett küldetésben járó kiállítási anyag grafikai lapjait. Papírlapok tehát, olyanok, amelyeket írástudók töltenek meg betűkkel, illetve olyanok, amelyeket képírók készítenek az autonóm műalkotás (azaz nem a terv, vázlat, tanulmány stb.) igényével. Az önálló grafikai lap teljes és visszavonhatatlan egyenjogúsítására már az előző századfordulón, a szecesszió idején sor került, s ez lehetővé tette, hogy az Európai Iskola és Az Elvont Művészet Magyarországi Csoportja tagjai majdnem minden szempontból reprezentatív "hordozható" kollekcíiót állítsanak össze egyedi rajzaikból és sokszorosított grafikáikból. Ez, a visszatérni nem szándékozó Makarius házaspárral Zürichbe küldött anyag elfért egy átlagos méretű mappában, de alkalmas volt arra, hogy a megfelelő helyen és időben - Zürichben, Buenos Airesben majd hosszú szünet után Óbudán és most Pécsett - delikát kiállítási együttesként lépjen működésbe. Vissza