Ember és kenyér (dedikált példány)

Előszó

Az ősidők élelmiszerei, kenyere
Az emberek olyan természetesnek veszik és tartják a kenyeret, mint a levegőt vagy a vizet, amely az életnek elengedhetetlen szükséglete, velejárója. Örömmel, élvezettel eszik a kenyeret, mohón falják, ha éhesek, és - ha a kenyér friss, ropogós, jó ízű. Morognak, dühöngenek, fellázadnak, ha kevés vagy rossz.
Meglenni nem tudnak nélküle. Története, sorsa izgalmasan fonódik össze alkotójának, az embernek történetével, sorsával. Sokan gondolkoztak már elmélyülten és emberien a kenyérről, sokan kutatták történetét, jelentőségét az emberi társadalom életében... Vissza

Fülszöveg

Marosán György új könyve a szerző nagyszabású önéletrajzi munkáiból is közismert írói erényeit mutatja. Közvetlen és érzékletes stílusa magával ragadja és mindvégig leköti az olvasó érdeklődését. A szerző rendelkezik azzal a képességgel, hogy élményszerűen szól nemcsak arról, amit a munka és a mozgalom sodrában személy szerint is közvetlenül átélt, hanem a régmúlt és a közelebbi múlt eseményeiről és folyamatairól is, arról, ami a ma emberének történelem. A messze múltból, az emberiség őskorától gombolyítja a történet szálát és a máig vezeti. Okkal, hiszen az élelem megszerzése az ember legősibb tevékenysége. A történet középpontjában a kenyér és a kenyeret készítő ember áll. A szerző meggyőződéssel fejti ki a kenyér és a kenyérért folytatott szüntelen harc döntő szerepét a társadalom fejlődésében. A könyv megismertet a kenyér előállításával az ősi formáktól a házi kenyérsütésen át a kisüzemitől gyárivá fejlődő sütőipar jelenéig. Mindez eleven keret a fő mondanivalóhoz: a magyar élelmiszeripari munkások életének, sorsának, embertelenül nehéz munkájának és szervezkedésének, osztályharcos küzdelmeinek bemutatásához.
Marosán György új könyve olvasmányélményt és gazdag ismeretanyagot kínál mindazoknak, akik érdeklődnek a munka és a mozgalom világát szerves egységben ábrázoló, eredeti módon megírt, fontos témát feldolgozó, történeti mű iránt. Vissza