Ember! Segíthetsz magadon!

Előszó

Ember, segíthetsz magadon! Évezredek távolából hangzik szakadatlanul ez a jelszó. Amikor az ember még a jégbarlangokban lakott és a borzalmas erejű mammutokkal viaskodott, a jótékony Nap felé fordította a mammuttól megtaposott testét, hogy begyógyítsa a csontig hatoló sebzéseket. Mert hát hol volt a jégkorszakban orvos?! Az ősembernek is maga-magán kellett segíteni és majdnem hihetetlen, hogy a millió és millió éves ősemberi barlangokban olyan koponyacsontokat találtak, amelyeken a mai modern orvostudomány egyik legnehezebb műtéte: a koponyalékelés feltalálható.
De hagyjuk egy pillanatra a jéghegyek barlangjaiban tengődő ősember-ősünket, ugorjunk néhány százezer évet és Julius Caesar hatalmas cirkuszaiban találjuk magunkat, ahol a haldokló gladiátort úgy mentik meg az életnek, hogy egy rabszolga véredényét késsel kinyitják, abba aranycsövet vezetnek és az aranycsövön keresztül kifolyó vért átömlesztik a gladiátor már-már végsőt vonagló testébe! A kétezer év előtti orvostudomány még nem ismerte a mai modern sebészet ragyogó műtéteit, de az Ember már akkor is tudott magán segíteni!
A középkor száz- és százezreket letipró járványai: a pestis, a kolera, végigszáguldottak az egész világon és dacára annak, hogy az akkori orvosok nem ismerhették fél a bacillusokat, amelyek a rettenetes járványokat okozták, mégis tudtak ellenük védekezni, mert mindig akadtak zseniális orvosok, akiknek a középkorban is ez volt a jelszavuk: Ember, segíthetsz magadon!
E könyvnek minden sora ennek a jelszónak magasztos szolgálatában született! A rövidre szabott földi emberi életnek sok-sok vágya van: az egyik ember egész életén keresztül vagyonért küzd, a másik hírt és dicsőséget hajszol, de minden ember egyetlen nagy közös kincs után vágyik és ez az Egészség! Hogy miképpen érhetjük ezt el, erre tanít ez a könyv! És miközben tanít és oktat, nem nagyképűsködik, nem burkolózik nehezen érthető orvosi műkifejezésekbe, hanem mindenkinek megérthető módon élvezetes regénystílusban tárgyalja az orvostudomány legérdekesebb és legaktuálisabb kérdéseit.
Én magam, aki abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy e könyvet magyar nyelvre átültethetem, bár szintén orvos vagyok, egy percig se éreztem, hogy orvosi könyvet tartok a kezeim között. Lélekzetvisszafojtva, megállás nélkül olvastam azt első lapjától az utolsóig és biztos hiszem, hogy ugyanilyen élvezettel fogja azt mindenki forgatni. Mert éppen ebben rejlik a könyv szerzőjének kiválósága: orvos és író is egy személyben és ezért akkor, amidőn könyvét letesszük, valóban elmondhatjuk, hogy sokat tanultunk belőle és pompásan szórakoztunk mellette!
Dr. Müller Vilmos Vissza