Emberi okmányok

Előszó

A mult század végén és a jelennek kezdetén a pozitivizmus odujába zárkozótt emberi szellem szabad röptének szárnyait levagdosta, nehogy a pozitív bölcselet, gondolkozás és a szaktudomány sorompóit és országhatárait elhagyhassa és a transcendens, a metafizika azuros égboltozata alá kilendülhessen. Transscendenciára beidegzett és metafizikáért síró lelke a pozitívizmus béklyóiban szárnyaszegetten vergődött és véresre zúzta magát, amint súrolta a metafizikának és a végtelen oceánjának partjait. Kimutattuk a bölcseletből, a bölcselet és tudomány történelméből, a gondolkozás s a lélek elemzéséből és a tapasztalat adataiból egyaránt, hogy az emberi szellemet, lelket erőszakosan lekötni nem lehet. Megcsonkítani szellemet, lelket büntelenül nem lehet. Soha emberi szellem meg nem élt és ki nem elégült a pozitívizmus sziklatalaján sőt a pozitívizmus maga is önmagára rácáfolva megteremtette a pozitív transscendenciát, vallást.
A pozitívizmus szellemi tehetségünk és lelkességünk önkéntes megcsonkítása és trianoni mesterkedő, természetellenes, életképtelen, kulturbestiális harakirije. Vérezett alatta az emberi szellem, miként Trianon alatt szegény hazánk. Csonka bénaságában alákötötték az életidegeit, hogy pusztuljon, sorvadjon és elhaljon. A pozitívizmus is halálra szánta az élő emberi lelket, hogy a nyers erő, a szám és gép rabszolgája legyen. Sem a magyar lelket, sem az emberi lelket megölni nem lehet. Feltámad. Vissza