Germinal I-III.

Előszó

Részlet a könyvből:
A csillagtalan, tintafekete és sűrű éjszakában magányos ember haladta puszta síkságon, a tíz kilométeres köves úton, mely Marchiennes-től Montsou-ig nyílegyenest vág át a cukorrépaföldeken. Még a fekete földet sem látta a lába előtt, és a beláthatatlan sík horizontot is csak a márciusi szél éreztette vele. A jeges szélrohamok, miután végigsepertek a mocsarakon és kopár mezőkön, szabadon száguldottak végig a síkságon, akárcsak a tengeri szél a nyílt vízen. Egyetlen fa árnyéka sem rajzolódott az égre, a kövezett út nyílegyenesen, mint móló nyúlt előre az éjszaka vaksötét ködében.
Emberünk két óra tájt indult el Marchiennes-ből. Hosszúkat lépett, didergett elnyűtt pamutzubbonyában, bársonynadrágjában. Kockás kendőbe kötött kis batyuja nagyon terhére volt, hol jobb, hol bal könyökével szorította az oldalához, hogy jól zsebre dughassa elgémberedett ökleit, mert a keleti szél már véresre csípte mindkét kezét. Munkanélküli volt, hajléktalan, már nem gondolt semmire, csak abban reménykedett, hogy napkelte után kicsit alábbhagy a hideg. Egy óra óta ment már így, mikor Montsou előtt két kilométernyire bal felől vöröslő fényekre lett figyelmes. Három parazsas üst izzott a szabadban, mintha csak a levegőben lebegett volna mindahány. Emberünk először tétovázott, félt, de aztán erőt vett rajta a kínzó vágyakozás, hogy egy kicsit melengethesse a kezét. Vissza

Fülszöveg

A francia polgárság rendre ismétlődő forradalmai és a végbemenő ipari forradalom lehetővé tették a kapitalizmus rohamos fejlődését Franciaországban, a XIX. században. Nemcsak a gőzgépek száma és a vasútvonalak hossza nő, hanem számban és erőben növekszik a munkásság is. A munkásmozgalom hőskora ez Európában, az I. Internacionálé megalakulásának időszaka.
Ezeket az időket idézi fel Zola legismertebb és legszebb regénye, a tízezer sztrájkoló bányásznak emléket állító hősköltemény. Főhőse a Dél-Franciaországból jövő, az északi bányavidéken munkát kereső fiatalember, az eszmélő, öntudatra ébredő munkás, aki irtózatos küzdelmet vív a puszta megélhetésért, majd az életben maradásért, a szerelemért, legelemibb emberi jogainak érvényesítéséért. Harcot vív övéivel - a munkásokkal - és a különböző utakat járókkal is, akik a munkások harcának vezetésére vállalkoznak -, de mindenekelőtt az elnyomókkal. Az átélt szenvedések és a forradalmi tapasztalatok vezérlik további útján is: s ez - a harc egész életre szóló vállalása. Vissza