Emilijan Sztanev, a bolgár próza élő klasszikusa, kisregénye témáját az államalapítás viharos, izgalmas korszakából, a bolgár történelem legsorsdöntőbb évtizedeiből merítette. Művének hőse, Szibin preszlavi herceg, két vallás - és két világnézet - között vergődve végül is minden dogmát megtagadva, az életet, a szerelmet választja. A kisregényt pontos korrajz ellenére sem lehet történelmi regénynek nevezni, mert Sztanev mindenekelőtt arra keresett művészi feleletet, hogy létezhet-e, fennmaradhat-e egy olyan erkölcs, amely ellentmond a világról alkotott felfogásunknak. Sztanev célja nemcsak az életszerű etikai mozzanatok elemzése volt, hanem a világ és az ember értelmezése.
