| Emily Dickinson világa | 5 |
| Versek | 33 |
| Szelídebbek a reggelek | 35 |
| E rózsáról a vándor | 35 |
| Kétszer vesztettem mindent | 36 |
| Ha én halok | 36 |
| Papa, te fenn! | 37 |
| A siker annak édes | 37 |
| Egy piros hölgy dombok között | 38 |
| Szárazföldről való lélek | 38 |
| Szökésről hallva mindig | 39 |
| Életünk Svájc | 39 |
| Én választottam őket | 39 |
| Egy tisztesség mindünkre vár | 40 |
| Új lábak járják kertemet | 40 |
| Valóságban van a "reggel" | 41 |
| Óvatos legyen az orvos... | 41 |
| Mily fogadó | 42 |
| Ország, mit nem láttam sosem | 42 |
| Ez időtájt egy-két madár | 42 |
| Vízre a szomj tanít | 43 |
| Egy deszkáért küzd két úszó | 43 |
| Barátom el nem hagyhatom | 44 |
| Veled a sivatagban | 44 |
| E seholsem párolt italt | 45 |
| Alabástrom kamrába zárva | 45 |
| Sok színű söprűvel söpör | 46 |
| "Menny" az, mit el nem érhetek | 47 |
| Az agónia nem hazug | 47 |
| Ékszert tartottam ujjaim közt | 48 |
| Vad éj - vad éj! | 48 |
| "Remény" a tollas holmi | 49 |
| Van valami ferde fény | 49 |
| Fogd hámba életem, Uram | 50 |
| Agyamban van a temetés | 50 |
| Én senki vagyok! Te ki vagy? | 51 |
| Tudom, rövid a föld | 51 |
| A lélek saját társat választ | 52 |
| Kétségbeesés, félelem | 53 |
| A lélek legfőbb perce | 53 |
| Ólom-szitán szitál | 54 |
| Megmondjam, hogyan kelt a nap? | 54 |
| Ki templomban szentel szombatot | 55 |
| Madár jött az úton | 56 |
| Nagy kín után csak üres héj marad | 56 |
| Ha múlóban az éj | 57 |
| Hogy bágyaszt várni, bárhol, nem terád | 57 |
| Felmentem az égbe | 58 |
| A megvont örömre | 58 |
| Szemközti házban meghalt valaki | 59 |
| Legjobb percünk, ha tartana | 60 |
| Mily lágy cherubi lények | 60 |
| Magányosabb lehet | 61 |
| Az első napnak éje jött | 61 |
| Alant nem voltam otthonos | 62 |
| Akár örvény mindközelebb | 63 |
| Egy arcot varázslat ruház | 64 |
| Az esztendőknek görcsei | 64 |
| Én - jöjjek! Ez az arc | 65 |
| Van téboly, ami tiszta ész | 65 |
| A szél, mint fáradt férfi | 66 |
| A világhoz ez levelem | 66 |
| Enciánt teremtett az Úr | 67 |
| A szépért haltam, ám a sír | 67 |
| Halódva hallom, légy donog | 68 |
| A ház kicsinyje - én kaptam | 68 |
| Civilizáció megrugdal, leopárd! | 69 |
| Legalább imádság marad | 70 |
| Nem haltam meg, mert álltam én | 70 |
| Korán keltem, hívtam kutyám | 71 |
| Enyém a fehér választás jogán | 72 |
| Kéjt kér előbb a szív | 72 |
| Megmérek minden bánatot | 73 |
| Nem vagyok biztos, hogy az év | 74 |
| Fénytől meghalhat a varangy! | 75 |
| Mérföldet hogy fal, nézni jó | 75 |
| Utunk végére jár | 76 |
| Túl késő volt nekünk | 76 |
| A legjobb szín, mi nem enyém | 76 |
| Szóltak: "az ablakhoz gyere" | 77 |
| Néztem, hold jár a ház körül | 78 |
| Az agyunk tágabb mint az ég | 80 |
| Nem élhetek veled | 80 |
| Baráttá válik börtönünk | 82 |
| A lehetségesben lakom | 83 |
| Az ajtónál megint a hang | 84 |
| Mert lennél szoba, hogy szellem kísértsen | 85 |
| A jövő sose szól | 86 |
| Olaj présből csepeg | 86 |
| Mondják, az idő enyhít | 87 |
| Égi fenségük nem vigasz | 87 |
| Mert meg nem álltam, a halál | 88 |
| Magam hírét szükségtelen | 89 |
| Önvád az emlék, eleven | 89 |
| Szememben oly mélyre zuhant | 90 |
| Életem - töltött fegyver - állt | 90 |
| E hosszú árny a füvön előérzet | 91 |
| Végkép kifosztva mentem el | 91 |
| E por ti voltatok urak és hölgyek | 92 |
| Füvet kezd rengetni a szél | 92 |
| Nagy legyen az ágy | 93 |
| A kétely, hogy én az én | 93 |
| Vágd szét a pacsírtát - benn a zene | 94 |
| Oly távolság volt köztünk | 94 |
| Morzsára a madár | 94 |
| Tudósoknak szín s fény a hír | 94 |
| Menekvés hátra: helyedet | 95 |
| Fájó fülembe szólt a lomb | 95 |
| Fátyolcipőt visel | 95 |
| Ha nem hagyom, egy szív repedjen | 96 |
| Hogy zárult fölötte a víz | 96 |
| Hasadást érzett tudatom | 97 |
| Egy karcsú fickó a füvön | 97 |
| Hála - nem a gyengédségről | 98 |
| Tornyában hallgat a harang | 98 |
| Egy cinke voltam, semmi több | 99 |
| A létnek kezdete | 99 |
| Nem láttam ingoványt | 99 |
| Kaput nyiss, ó halál | 100 |
| A kisebb méretű | 100 |
| Isteni rang - adatott nekem! | 101 |
| Utolsó éje is | 101 |
| Nagy remény hullt le | 102 |
| Az igazat ne szembe vágd | 103 |
| Ha elhangzott | 103 |
| E hely, ahol reméltek ők | 104 |
| Művész gyanánt a pókot | 104 |
| Vajjon már elfeledtek | 104 |
| A béka vizi várból | 105 |
| Nézed a mennyboltozatot | 105 |
| Születésnap szorongató | 106 |
| "És milyen testtel jönnek ők?" | 106 |
| Szilárd a paránynak, nekem | 106 |
| Ha ellenségem vénül | 107 |
| Aki rejtetten élt | 107 |
| Ki nem lelt mennyet idelenn | 107 |
| Remény, a ravasz haspók | 108 |
| Ha nézed, képnek látod | 108 |
| Mily lassú a szél | 108 |
| Legtávolabbi dörgés | 109 |
| Ki nézi éji vánkosom | 109 |
| Követve átváltozásaid | 110 |
| Mit vesztünk, részt visz belőlünk | 110 |
| Elválni tőled ódzkodom | 110 |
| Van két Lehet | 111 |
| Nem tudva jöttöd pirkadat | 111 |
| Borostyán sajka éter | 111 |
| A méh nem kérdezi | 111 |
| Csak földi öröm a levél | 112 |
| A részegnek kedves az árok | 112 |
| Éden a régimódi ház | 112 |
| Síkos tálcán a hír | 113 |
| Dicsőség, fényes, végzetes | 113 |
| Magánya van a térnek és | 113 |
| A rénszarvasok ideje | 114 |
| Egy arc, mely nem jó, nem kegyes | 114 |
| Isten igen féltékeny Úr | 114 |
| Az öröklét méreg talán | 114 |
| Kétszer zárult a vég előtt | 115 |
| Átírni egy nő szerelmét! | 115 |
| A távol, mit a holt bejár | 116 |
| A legfontosabb földlakóknak | 116 |
| A vulkán tervet tartogat | 117 |
| A boldogok szava | 117 |
| Hogy rét legyen egy bükköny kell és egy méh | 117 |
| Hová minden madár mehet | 118 |
| Akár a szomszédos szoba | 118 |
| A legbúsabb, legédesebb | 118 |
| Túl-boldogság elpárolog | 119 |
| Sokfélén szól a föld | 119 |
| Emily Dickinson útja | 121 |
| Öt portré | 123 |
| Tudatosodás | 126 |
| Levéldokumentumok egy költészet kialakulásához | 137 |
Folytatás Microsoft-tal