Előszó
Fényes perczei a fellengző ifjukornak, midőn ébredő napunk tűzsugárai borutlan egünk végtelenségébe röpitik édes ábrándjainkat, boldogitó reményeinket: visszahozhatlanok vagytok-e azért, mert...
Tovább
Előszó
Fényes perczei a fellengző ifjukornak, midőn ébredő napunk tűzsugárai borutlan egünk végtelenségébe röpitik édes ábrándjainkat, boldogitó reményeinket: visszahozhatlanok vagytok-e azért, mert elmultatok s mert az élet viharai vonultak át rajtatok?! ... pályátok abban találja-e czélját, hogy a multnak maradjatok?...
Emlékezetünk szivárványa, mely életfolyamunk páráiból emelkedik, azt bizonyitja, hogy a Nagyintézőnek tengereket alkotó csöppjeivel végetlen czélja van...
Nem engedhettem megsemmisülni az érzéseket és emlékeket, mint alkatrészeit amaz eseményeknek, melyek hazai történelmünk legdicsőbb korszakát jelölik, s kihatnak a magyar nemzet örökéletére.
Saját meggyőződésemet követve, lehetek talán elfogult; mert hiszen melyik jóérzésű magyar ember nem az, ki szabadságharczunkat átélte, s a ki nem zárkózhatott el az események hatása elől. melyeknek közvetlen részese volt!...
Ámde, küzdelmeink óta, negyvenöt évvel edzett lelkinyugalmommal mondhatom, hogy tollamat minden mellékérdeken felülemelkedett, független, tiszta honfiui érzés vezérelte, s az a hamisitlan közhangulat, mely azidőben minden igaz honvédbajtársam keblét áthatotta. Ennek óhajtok csupán hű tolmácsa, őszinte visszhangja lenni az ügyszolgálatában, melynek ezuttal "EMLÉKEIM"-mel adózom.
Budapest, 1893. juliushó 22.
Egressy Ákos.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal