Emlékek egy padlásszobában

Fülszöveg

Lehet, hogy meg fognak mosolyogni, de leírom: a világ legszebb városában, Pápán születtem 1926-ban.
Nekem a legszebb, jórészt tőle és lakóitól kaptam mindazt, ami énem kialakulásában segített. Természetesen szüléimről sem feledkezhetem meg. Édesapámról - Tamás bácsiról -, akire még néhányan emlékeznek, és fiatalon elhunyt édesanyámról, aki egy életre szóló intelmekkel látott el.
Ez a város soha nem csillogott-villogott, poros, sáros, zegzugos utcái mégis olyan atmoszférát teremtettek, amelyre az itt élők és az innét elszármazottak mindig szívesen gondolnak. A város lelkét az iskolák adták meg. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy elemista korom óta a Református Kollégium Kereskedelmi iskolájának elvégzéséig olyan kiváló nevelőim voltak, akik egy életre kijelölték szellemi világom útját.
Ezután negyvenkét év munka következett a Pápai Textilgyárban, ahol számtalan derék, becsületes dolgozót ismertem meg, és ahol baráti köröm is kialakult. Sajnos közülük már csak néhányan maradtunk... Tovább

Fülszöveg

Lehet, hogy meg fognak mosolyogni, de leírom: a világ legszebb városában, Pápán születtem 1926-ban.
Nekem a legszebb, jórészt tőle és lakóitól kaptam mindazt, ami énem kialakulásában segített. Természetesen szüléimről sem feledkezhetem meg. Édesapámról - Tamás bácsiról -, akire még néhányan emlékeznek, és fiatalon elhunyt édesanyámról, aki egy életre szóló intelmekkel látott el.
Ez a város soha nem csillogott-villogott, poros, sáros, zegzugos utcái mégis olyan atmoszférát teremtettek, amelyre az itt élők és az innét elszármazottak mindig szívesen gondolnak. A város lelkét az iskolák adták meg. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy elemista korom óta a Református Kollégium Kereskedelmi iskolájának elvégzéséig olyan kiváló nevelőim voltak, akik egy életre kijelölték szellemi világom útját.
Ezután negyvenkét év munka következett a Pápai Textilgyárban, ahol számtalan derék, becsületes dolgozót ismertem meg, és ahol baráti köröm is kialakult. Sajnos közülük már csak néhányan maradtunk itt mutatóba. A gyár is megszűnt, de az ottani dolgozók egészséges életszemlélete tovább él leszármazottaikban.
1985 karácsonyán hatvan évesen nyugdíjba mentem, azóta március idusától mindenszentekig a csodálatos Balaton-part lakója vagyok. Ott rendezgetem emlékeimet, és ami még nem hullott át agyamrostáján, aztmegörökítem csakúgy,amagam gyönyörűségére.
1996-ban megözvegyültem, és az egyedüllét temérdek szabadidővel aj ándékozott meg, amit igyekszem írásba foj tani. Tisztelettel:
Tamás László Vissza