Emlékek, eszmék, emberek

Fülszöveg

Ebbe a kötetbe a szerző olyan írásaiból válogatott, amelyek valamilyen okból közvetlenebbül személyes jellegűek, mint aminők tanulmánygyűjteményeiben olvashatók.
Egyesekben meglehetősen - s nem önakaratából - változatos életútjára, sokféle tevékenységére s, persze, szülőföldjére emlékezik. Olyan tájaira az országnak, melyeket nem szokás a jellegzetes magyar tájak közé sorolni, noha a mai országnak éppen ama területe ez, amelyen az élet leginkább törés nélkül - s az utóbbi félszázadot leszámítva - idegen hatalom jelenléte nélkül alakulhatott. A Nyugat-Dunántúl ez, rendezett falvaival, szép kisvárosaival, jelentős művelődési központjaival, polgárosult életformáival. S, persze, változatos, vonzó tájaival, s bőséges történeti emlékeivel. De olyan kortársairól szóló írásaiban is sok a személyes mozzanat, akikkel jó vagy rossz sorsa közelebbi kapcsolatba hozta. Csöndes iróniával s egyben a megértés kísérletével beszél azokról is, akik ki-kizökkentették útját az egyenesből. S némi szatírával azokról, akik talán erősebben törekedtek a mindenkori hatalomnak tetszeni, int az elkerülhetetlen volt. A mítoszokat a történeti gondolkodás gátjaként mutatja, s igyekszik mögéjük tekinteni. A többi néppel összekötő mentalitást kívánja fölmutatni, s a vadonatújnak vélt ideák meg módszerek régiségéről s újult jelenlétük mikénti hasznáról eszmét cserélni. A strébereket, a nyüzsgőket, a fontoskodókat, a fanatikusokat, a komplottőröket, a rokonsággal üldözőket, láthatólag nem kedveli, de túl sok lévén belőlük, ha lehet, sztoikus módon kikerüli őket. Vissza