Emlékmű lett a nagyapám

Szerző

Szerkesztő

Fordító

Grafikus

Budapest

'Vaszilij Akszjonov: Emlékmű lett a nagyapám ' összes példány

Kiadó:	Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1978
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	230 oldal
Sorozatcím:	Delfin könyvek
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	963-11-1195-4
Megjegyzés:	Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A Nagy-Empireák szigetcsoportján súlyos a válság: egy mindenre elszánt, gyönyörű hölgy, egy déltengeri maffiavezérnő - bizonyos Nakamura Brancsevszka - hatalomra tör, egyeduralkodó akar lenni. Nem retten vissza a véres erőszaktól, kínzásoktól, gaztettektől sem. Ki mer szembeszegülni ezzel a csodálatos szép asszonnyal, ha már úgy látszik, hogy minden elveszett? Nem más, mint Gena Sztratofonotov leningrádi úttörő, aki nem fél sem a szédítő szakadékokról, sem a tengerfenék pusztító mélységeitől, hanem lelkes jóbarátai s egy füttyögetve beszélő delfin segítségével ugyanúgy diadalmaskodik a mai banditákon, mint ahogyan valamikor a kalózokat győzte le egy hírneves ősapja, akinek már rég ott áll a szobra a mesevilág fővárosában.

Tartalom

Prológus	7
Első fejezet amelyben az olvasó megismeri Gennagyij Sztratofontov gyermekéveinek történetét, és hallani véli tanítói tollainak sercegését, amint garmadával írják be az ötösöket a bizonyítványába	13
Második fejezet amelyben viharos szél süvölt, rémeset loccsan a tegnap esti borsleves, majd hegedűszóra bugyborékolva kifut az üstből	27
Harmadik fejezet amelyben a kandúr énekel, és a Rozsdás Cápa ugatását hallani	47
Negyedik fejezet amelyben ideges nevetés hallható kicsodulnak a hála könnyei, a végén pedig bravúrosan csendül fel a zeneszó	59
Ötödik fejezet amelyben ávszázadok, sőt évezredek távolából dühkiáltások, győzelmi ordítás, fegyvercsörgés, halálhörgés és szerelmes sóhajtások hallhatók, és a féltékenység keserű könnyei hullanak	69
Hatodik fejezet amelyben a vidám hangok közé dühös kiáltások keverednek, motorkerékpárok berregnek, és véget nem érően halandzsázik, a "gumiember"	83
Hetedik fejezet amelyben teniszlabda-pattogás hallunk, valamint szörnyű recsegést, amellyel hatatlmas állakapcsok szétmorzsolják a homár ollóját	93
Nyolcadik fejezet amely meggyőző példával bizonyítja, hogy a logika és a józan ész szava olykor belefullad az eszét vesztett tömeg éktelen lármájába	115
Kilencedik fejezet amelyben először teremtenek kapcsolatot ultrahang segítségével, ismét felcsendül a kandúr éneke és az éjszakai Owk-port muzsikája	123
Tizedik fejezet amelyben égen és földön Rolls-Royce motork bömbölnek, ditirambusok és hűségeskük hangoznak le	139
Tizenegyedik fejezet amelyben a "Kalandornő dala" és az őrültek hangjai hallhatók	157
Tizenkettedik fejezet amelyben újra felbőgnek a repülőgépmotorok, és dörög a gépfegyver	177
Tizenharmadik fejezet amelynek legtöbb résztvevője szerönyű lármát csap, de néhányan csöndesen beszélgetnek	185
Tizennegyedik fejezet amelyben köhécselésen, szipogáson, a térdízületek recsegésén felülkerekedik Marija nagymama öblös hangja, és felcsendülnek a nagy költő versei	195
Tizenötödik fejezet és egyben az utolsó, amelyben összekeverednek az összes hangok	203
Epilógus	230