Emlékpróba

Fülszöveg

Akik még láthatták Gellért Endre nagyszerű rendezéseit, az Úri muri-t, Ványa bácsi-t, Pygmalion-t, az Ármány és szerelmet, a Galilei-t és a többit, úgy emlékeznek vissza rájuk, mint a modern magyar színházművészet nagy, talán legjelentősebb eseményeire; akik csak hallottak róluk, azok is tudják, hogy Gellért volt a felszabadulás utáni első évtized legnagyobb magyar rendezője.
Molnár Gál Péter a majdnem lehetetlenre vállalkozott: arra, hogy fölelevenítse és szavakkal tegye láthatóvá ezeket a ragyogó színházi estéket. Művének alapvetése a filológiai munka: egykori színikritikák, rendezőpéldányok, levelek, kiadatlan kéziratok, szóbeli emlékezések segítségével beszéli el Gellért Endre életének és munkásságának történetét. Erre a kutatómunkára épülnek alapos, részletes, okos előadás-elemzései; a kitűnő kritikust és színháztörténészt itt már saját emlékei is segítik: Gellért nagy rendezésinek jó részét maga is látta. Célja mégis több, mint egy előadás papíron való újjáalkotása, megörökítése: egy életút ívét, gyönyörű eredményeit és szorongató tragédiáját is föl akarja rajzolni. Persze oly módon, hogy beágyazza a nagy rendező életművét a kor magyar művészeti és politikai viszonyaiba, s monográfiájával mintegy mellékesen sok fontosat mondjon el ezekről az évekről - mint ahogy ezt tették Gellért Endre rendezései is, akarva-akaratlan.
Az Emlékpróbát gazdag illusztrációs anyag egészíti ki. Vissza