Én, Rembrandt lotyója

Fülszöveg

Hendrickje Stoffels - Rembrand szolgálólánya, kedvese, múzsája, modellje. Legalábbis a lexikonok, kézikönyvek, művészettörténeti munkák szerint. De ki volt valójában Hendrickje, ez az írástudatlan, mélyen vallásos parasztlány, aki nem sokkal a vesztfáliai béke megkötése után, alig húszévesen került az akkor már híres festő és magányosan élő özvegyember, Rembrand van Rijn házába? Ki volt valójában Rembrandt, minden idők egyik legzseniálisabb festője, akinek a szívét rabul ejtette és ecsetjét megihlette az érzéki szépségű, szelíd lelkű fiatal lány? És milyen volt az a világ, amelyben éltek, az amszertadami jómódú polgárok kívülről oly erényes, belülről oly romlott világa?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ regényében a francia írónő, Sylvie Matton, aki férjével, Charles Matton festővel és filmrendezővel két éven át dolgozott a Rembrandt életéről szóló, azóta már bemutatott, nagy sikerű filmen.
Matton pontosan dokumentált, filmszerűen pergő, sodró lendületű könyvében minden igaz s annak is látszik. Az írónőnek rendkívüli tehetsége van a hangulatok érzékeltetéséhez, a lelkekben végbemenő folyamatok, akár a parányi rezdülések sejtetéséhez is és a mindennapi, tárgyi világ bemutatásához. Nagyon hiteles és érzékletes képet fest XVII. század közepének Amszterdamáról, a patkányoktól nyüzsgő csatornákról, a füstös, borgőzös kikötői kocsmákról, a közjegyzői irodákról, a bírósági perekről, az árverésekről, a festők műhelyeiben folyó munkáról, a pestisjárvány borzalmairól. És ami a legfontosabb, hitelesen ábrázolja azt az életutat, amelyet Hendrickje bejárt, érzékelteti azt a folyamatot, ahogy az írástudatlan parasztlány mintegy "felnő" zseniális kedveséhez.
Egy nő arcképe, korrajz, erkölcstanulmány, a szabad, öntörvényű művészi alkotás dicsérete - ez az Én, Rembrandt lotyója. És egy megrendítő, szép könyv. Vissza