Endi

Előszó

Valaki elmesélte egy élményét: felvételi vizsga rajzból. A diákok lázasan dolgoznak. Az egyik tanuló gyorsan elkészül. Feszélyezve érzi magát, mert körülötte mindenki dolgozik. Ismét a ceruzához nyúl. Javítani, tökéletesíteni akarja. Ekkor a tanár megáll mellette és rászól: „Tegye le a grafitot! Egy vonást se többet! Ön elkészült. Az nem számít, hogy ilyen rövid idő alatt!" Ahogy az évekkel ezelőtt tervezettel első kiadásban, most is ezekkel a szavakkal kezdődik ez a könyv. Úgy éreztük, a fenti történet vonatkozik Endire is. Gyorsan elkészült a „rajzzal". Rövid idő alatt teljes életet élt. A könyv kiadása akkor nem volt aktuális, így a gépelt szöveg hosszú ideig a fiók mélyén nyugodott, pedig Endi édesanyja és annak barátnője röviddel Endi halála után összeállította. Most újra kézbe került és indíttatást éreztünk arra, hogy közkinccsé tegyük. Egy gimnazista fiú az alanya, nyugodtan mondhatjuk, a hőse. Endi (Balogh Endre) töretlenül élte a fiatalok hétköznapjait: tanult, úszott, evezett, táncolt. Tanulmányi versenyeken nagy sikereket ért el, és mindezek közben tervszerűen fejlesztette személyiségét. Tagja volt egy ifjúsági közösségnek, amely tudatosan az Evangéliumra építette életét. Endi elöl járt ebben. Rövid idő alatt nagy utat járt be és az evilági élet feletti csúcsra ért. Azonban titokzatos módon mégis velünk maradt. A lélek csendjében megszólíthatjuk Őt és érezzük, hogy mit válaszolna kételyeinkre, kérdéseinkre. Vissza