Bokréta

Előszó

Most, hogy az izlés - irodalomban és közönségben egyaránt - sokban eltávolodott a nemzeti iránytól: talán nem végez fölösleges és haszontalan munkát, ki az idegen áramlatok közt vergődő elmék figyelmét a magyar nemzeti költés mindenkori forrására, a népköltésre irányitja, a gondolat éppenséggel nem uj, de ez is azok közé a gondolatok közé tartozik, melyeket a mi különleges viszonyaink közt nem lehet elég gyakran ismételni.
A magyar népköltésnek annyi szépsége és kincse van, hogy szinte kimerithetetlen. Az Erdélyi János három kötetes nagy gyűjteménye, majd folytatólag szintén a Kisfaludy-Társaság által meginditott ujabb népköltési gyüjtemény öt kötete, továbbá Kriza János Vadrózsái és Kálmány Lajos öt kötetre terjedő gyüjtése: rendkivüli gazdag anyag összehalmozása.
Ezekből s a kisebb aránya, hasonló jellegű gyüjteményekből bokrétába szedni a legjava termékeket: volt czélja ennek az én kis kötetemnek. Könnyebb áttekintés végett a felvett anyagot cziklusokra osztottam a szerint, a mint a dalok más-más körre és csoportra oszthatók, végül pedig "Dalköltőink" czimmel külön csoportositottam azokat a dalokat, melyeket ismert nevü költők iratuk, s a nép nagyrészt országszerte énekel. Ezeket a dalokat azonban kellő szigorusággal alig lehet ellenőrizni. Igy a népdalokul jelzett cziklusokba is tévedt nem egy, mely működő terméke. De viszont sok régi, elfeledett szép dal s az ujak közül is sok értékes és becses foglalja el méltó helyét e gyüjteményben, melyet egészében véve a népköltés termékei iránt érdeklődő olvasók élvezettel fogathatnak s a tanuló ifjuság is jól használhat segédkönyvül az irodalomtörténeti oktatáshoz.
Budapest, 1904 julius 10.
Endrődi Sándor. Vissza