Ének a síkságon (dedikált példány)

Fülszöveg

"Ez a folyton kutató, figyelő és mindig szintézist teremtő költőiség minden pillanatában a mindenséggel közlekedik, érzékszervei ennek változásaira rezdülnek. Az asszonyi lélek rejtelmes együttrezgése a kozmosszal tudatos nála, a képek finoman követik a lélek lebbenéseit, s a belső történés szabja meg a lélek mélységeiből felragyogó táj jellegét. Minden verséből felparázslik az a tündéri bujaság, mely egészen sajátja, s mely egyként jellemzi költői nyelvét s a légkört, melyben a versek fogannak. A nagy telítetettség, a folyton magasan lobogó indulat, melynek füstje még sincs - izgatott könnyedséggel helyezkedik el a forma fegyelmében. Ez a játék, a gyakran kiáradni, sőt kitörni készülő anyag formában maradása külön csillogást ad a versnek..."
Radnóti Miklós 1938
"Hajnal Anna költészetében ahhoz a tiszta, magas mámorhoz jut hozzá az olvasó, amit először a világirodalomban egy másik költő szüretelt: Sapphó... Harminc évvel ezelőtt honosította költészetté a világmindenséget, méghozzá - de hiszen ez benne foglaltatik a "honosítani" igében - természetes emberi nyelven, s amellett nagyképűség és dagály nélküli emelkedettséggel. "Magasan szálló költő" - írta róla Radnóti; hadd tegyem hozzá: a mi nemzedékünkben Weöres Sándor mellett a legmagasabban szálló."
Vas István 1965
"Fő jellemzője Hajnal Anna költészetének, hogy minden, amit létrehoz, nagyszabású. A múlt, a jelen és a jövő közötti határvonalak elmosódnak... máskor kozmikus, léten túli tájak víziói nyűgöznek le... Igen sok versében járunk a természet ölén, de ez a természet nem a mi megszokott környezetünk. Délszakibb annál, hatalmas, aranyló gyümölcsöket érlelő tájjal, mintha az elveszett Édenkert fái alatt állnánk. Valami örök körforgást, szüntelen megújulást sugalmaz ez a költészet, meggyőző erővel. Bárhol nyitjuk fel Hajnal Annak kötetét, fület bűvölő, telt és dallamos énekhangot hallunk, olyan vers-zenét, amely - bár nem jöhetett volna létre elődök nélkül - mégis a soha nem voltnak és a soha meg nem ismételhetőek élményével ajándékoz meg."
Kálnoky László 1976 Vissza