Énekek éneke (dedikált példány)

Fülszöveg

Az író vallomása:
" Ankétokon gyakran megkérdezik tőlem, hogyan lettem író? Mindig igyekszem kielégíteni a kíváncsiskodók érdeklődését, és mindig elmondom. Sajnos, a válasz rendszerint nem elégíti ki a közönséget, és hol itt, hol ott megjegyzik: Írónak születni kell!"
Ezennel, ünnepélyesen, becsületszavamra kijelentem, hogy ugyanúgy születtem, mint akármelyik gyerek, semminemű isteni jelet nem viseltem a homlokomon, és eszem ágába sem jutott, hogy író leszek. Szem- és fültanúk állítása szerint azonban már születésem pillanatában rendkívül jó torokkal rendelkeztem: úgy ordítottam, mint akit nyúznak. Pedig csak megszülettem...
Azóta egyhuzamban kiabálok - hol lelkesen, hol elkeseredetten, hol szomorúan. Néha boldogan is. Mivel a hatóságok szigorúan veszik a csendrendeletet, ordításaimat könyvalakban bocsájtom közre. Így talán messzebbre is hallatszanak...
Egyébként szeretem a kalandokat és a csodálatos történeteket. A csodálatos történetekben pedig leginkább az egyszerűséget és a realitást kedvelem. Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy megírom bölcs Salamon, a költő és király mai, magyarországi, pontosabban sebővartyáni élményeit, s annak történetét, hogy minden kalandja ellenére hogyan sikerült bölcsnek maradnia...
Hogy hol van Magyarországon Sebővartyán?
Hát aki nem tudja, keresse meg a térképen... Sokáig keresni azonban nem ajánlatos: ha valakinek rossz napja van, esetleg több Sebővartyánt is talál..." Vissza