| Előszó | 5 |
| Névtelenek | |
| Enyém vagy... | 17 |
| Oly édes és vidító... | 18 |
| A hársak lombja foszlik... | 19 |
| Az erdő zöld pompában áll... | 20 |
| Ékes nyár, isten áldjon! | 21 |
| Úrnőm, víg legyen... | 22 |
| Jöjj, én kedvesem... | 23 |
| Nem búsulok ezután... | 24 |
| A hajnalcsillag már az égen... | 25 |
| Sírjál, szemem, sírj én lelkem... | 26 |
| Der von Kürenberg: | |
| Több mint egy éven által... | 29 |
| Ez a csillag a sötétben... | 30 |
| Mért küldesz bánatot rám... | 31 |
| Víg szerelemben... | 32 |
| Még nevendék szüzecske... | 33 |
| Az éjjel ágyad mellé osontam... | 34 |
| Ó, mennyit búslakodtam... | 35 |
| Elő hamar lovammal... | 36 |
| Az asszony és a sólyom... | 37 |
| Kegyetlen el ne válassz... | 38 |
| Késztet szívem keserve... | 39 |
| Szépséges asszony... | 40 |
| Ha egyszál ingben állok... | 41 |
| Álltam tegnap a bástyán... | 42 |
| Meinloh von Sevelingen: | |
| A választottam ifjú... | 45 |
| Jól élek én... | 46 |
| Vonzódom egy kegyeshez... | 47 |
| Oly hírt hallottam én... | 48 |
| Szolgálatomat fölajánlom... | 49 |
| Dietmar von Aist: | |
| Egy asszony áll magában... | 53 |
| Alszol, gyönyörű gyöngyöm? | 54 |
| Mi gyógyítja a bánatot? | 55 |
| A magas hársfa tetején... | 56 |
| Szép kegyesemnek hírnöke... | 57 |
| Elértem végre a célt... | 58 |
| Der burggraf von Regensburg: | |
| Magányom fűszere: szép hölgy... | 61 |
| Der burggraf von Rietenburg: | |
| Már, ha úgy akarja... | 85 |
| Spervogel Anonymus: | |
| Hallj udvari regét... | 69 |
| Engem az aggkor ijesztget... | 70 |
| A gazdag mily hetyke legény... | 71 |
| Tudod-e, mit tart a sün? | 72 |
| Jég vagy zápor essék... | 73 |
| Volt egyszer egy farkas... | 74 |
| Egy farkas sakkozott... | 75 |
| Egy farkas kolostorban élt... | 76 |
| A pokol nagy szemétverem... | 77 |
| A mennyben áll egy palota... | 78 |
| Hatalmas mindenek felett... | 79 |
| Krisztus tűrte a kínhalált... | 80 |
| Szent Húsvétra virradva... | 81 |
| Erdő növénye... | 82 |
| Spervogel: | |
| Ki tanácsot kér... | 85 |
| Igaz katonavirtus... | 86 |
| Ki ostobán barátot keres... | 87 |
| Szegénység, szörnyű csapás... | 88 |
| Dícsérjük ezt a kalászt... | 89 |
| Ha erkölcsös leány... | 90 |
| Heinrich VI. von Hohenstaufen: | |
| Méned homályba visz hát... | 93 |
| Ékes birodalomnál... | 94 |
| Friedrich von Hausen: | |
| Egy ékes szép személy... | 97 |
| Édes hivemtől válva... | 98 |
| Isten jósága mondhatatlan... | 99 |
| Sebzett szívem sajog... | 101 |
| Elgondolom... | 103 |
| Ha egyszer én megérhetem... | 105 |
| Borús vagyok, boldogtalan... | 107 |
| Szivemtől testem immár... | 110 |
| Lelkemben én... | 112 |
| Heinrich von Veldeke: | |
| Ki hölgyem előtt... | 115 |
| Izoldával kénytelen... | 116 |
| Midőn még élt... | 117 |
| Hiszen legyőzött... | 118 |
| Növelje Isten benned... | 119 |
| Gyötörjenek hét évig... | 120 |
| Rudolf von Fenis: | |
| Magamnak okoztam bánatot... | 123 |
| Dallal akartam elűzni... | 124 |
| Cserkészek az erdőn... | 126 |
| Albrecht von Johannsdorf: | |
| Egy nő meg én... | 129 |
| Kik útrakelnek... | 132 |
| Tudom, hogyan kél... | 134 |
| Akárkit is, ki mondaná... | 136 |
| Bernger von Horheim: | |
| Úgy érzem mindig... | 139 |
| Hazugságdal... | 140 |
| Heinrich von Rugge: | |
| Most útra kelek... | 143 |
| Hogy szép hölgyedről... | 144 |
| Mindig sugaras napokat... | 145 |
| Hartwig von Raute: | |
| A drága nőt, ha látom én... | 149 |
| Heinrich von Morungen: | |
| Úrnőm, adj sebemre írt... | 153 |
| Ily égi gyönyörben, örömben... | 154 |
| Ó jaj, mit ér... | 156 |
| Elbujdosás | 158 |
| Édes szép gyilkosom... | 159 |
| Rangos hölgyet szeretni ó mi dőre | 160 |
| Úgy jártam én, mint a balga gyermek | 161 |
| Ó jaj nekem... | 163 |
| Szomorú tekintet, keserű bánat... | 165 |
| Reimar von Hagenau: | |
| Szivem mindenünnen... | 169 |
| Azt mondják, itt van újra... | 171 |
| Ne kérdjétek minduntalan... | 173 |
| Csak zengem és panaszlom... | 175 |
| Nékem tanácsot ki ad? | 177 |
| Szerelem mozgolódik bennem | 178 |
| Jó hírnököm, menj sietve... | 179 |
| A naptól, hogy enyém... | 181 |
| Hartmann von Aue: | |
| Köszöntnek néha rám... | 185 |
| Ki életében sohase... | 186 |
| Régen szolgálom őt... | 187 |
| Most útra kelek... | 188 |
| A kereszt kér... | 189 |
| Mily gyönyörűek... | 191 |
| Részlet a "Szegény Henrik"-ből | 193 |
| Wolfram von Eschenbach: | |
| Karma éle felhőkbe tép... | 203 |
| Májusban... | 205 |
| A "Parzival" bevezetése | 207 |
| Gottfried von Strassburg: | |
| Részletek a "Tristan és Isot"-ból | |
| Költők seregszemléje | 217 |
| Az istenítélet | 224 |
| Walter von der Vogelweide: | |
| A hársfaágak csendes árnyán | 233 |
| Hogy a nyár megérkezett... | 235 |
| A tél minekünk míly kárt okozó... | 237 |
| Nő, pompás alkotásu lény... | 238 |
| Koszorúmat meg ne vesd... | 240 |
| Hajnali dal | 242 |
| Egy nőnél mi kevesebbet... | 246 |
| Sínylette sok madár... | 248 |
| Remény volt bennem... | 249 |
| Ó, boldog óra... | 250 |
| Ó jaj, világ... | 251 |
| Egy kőre ültem... | 252 |
| Oly széles vagy, oly hosszú vagy, én Istenem... | 253 |
| Hej! nevethet Rómában | 254 |
| Ó jaj, Némethon... | 255 |
| Hajtogatták nekem a vének... | 257 |
| Indulnék... | 259 |
| Ó jaj, hogy eltünt minden... | 260 |
| Búcsú a világtól | 262 |
| Egy bölcs elém tárta... | 264 |
| Ulrich von Lichtenstein: | |
| Részlet "A hölgyeknek való szolgálattétel"-ből | 269 |
| Üdvöm javára váljék... | 285 |
| Táncóra | 289 |
| Neithart von Reuental: | |
| Puszta sík volt idáig a rét csak... | 293 |
| A fák tar ága szürke... | 296 |
| Elmúlt a kietlen tél... | 297 |
| Szökell egy aggnő... | 299 |
| Nagy a május hatalma... | 300 |
| "Énekelj, aranymadár" | 302 |
| Wernher de Gartenaere: | |
| Részletek a "Meier Helmbrecht"-ből | 307 |
| Tannhäuser: | |
| Tél múltán | 317 |
| Johannes Hadlaub: | |
| Gyermeki szerelem | 323 |
| Klara Hätzlerin: | |
| Az én szemem... | 327 |
| Legdrágább lány... | 328 |
| Az elválás megsebzett | 329 |
| Hugo von Montfort: | |
| Már alkonyul | 333 |
| Oswald von Wolkenstein: | |
| Vénség panasza | 337 |
| A kötet költőiről | 341 |