Fülszöveg
„Nincs bonyolultabb lélek az énekes leikénél. Mivel ez egy lélekszakma, így egyáltalán nem mindegy, hogy mi lakozik belül, miből táplálkozik a hang, miközben érzelem és indulat szólal meg a hangszálainkon keresztül" - írja Lukács Gyöngyi ebben a könyvben, amelyet kezében tart az olvasó. A világjáró, nagy nemzetközi hírnévnek örvendő operaénekesnő fején találta a szöget. Az élményt adó, katarzist kiváltó énekléshez nem elegendő pusztán a szép hang, a „fülkápráztató" technikai tudás. A produkció hatásossága - vagy mondjuk így: eredményessége - nagy mértékben függ attól, hogy „mi lakozik belül". Beniamino Gigli, amikor Recanatiból elindult a világhír felé, a következő útravalót kapta az édesanyjától: „A szép énekléshez jónak, kedvesnek kell lenni, Beniaminello. És a szívünknek tele kell lennie szeretettel."
Nos - ami produkcióiból már eddig is számos esetben kiderült s amit ez a könyv még világosabbá tesz -Lukács Gyöngyi gyönyörű hangján azért szólalnak meg oly meggyőzően és...
Tovább
Fülszöveg
„Nincs bonyolultabb lélek az énekes leikénél. Mivel ez egy lélekszakma, így egyáltalán nem mindegy, hogy mi lakozik belül, miből táplálkozik a hang, miközben érzelem és indulat szólal meg a hangszálainkon keresztül" - írja Lukács Gyöngyi ebben a könyvben, amelyet kezében tart az olvasó. A világjáró, nagy nemzetközi hírnévnek örvendő operaénekesnő fején találta a szöget. Az élményt adó, katarzist kiváltó énekléshez nem elegendő pusztán a szép hang, a „fülkápráztató" technikai tudás. A produkció hatásossága - vagy mondjuk így: eredményessége - nagy mértékben függ attól, hogy „mi lakozik belül". Beniamino Gigli, amikor Recanatiból elindult a világhír felé, a következő útravalót kapta az édesanyjától: „A szép énekléshez jónak, kedvesnek kell lenni, Beniaminello. És a szívünknek tele kell lennie szeretettel."
Nos - ami produkcióiból már eddig is számos esetben kiderült s amit ez a könyv még világosabbá tesz -Lukács Gyöngyi gyönyörű hangján azért szólalnak meg oly meggyőzően és eredményesen az operairodalom remekei, mert „belül", a lelkében megvan az a bizonyos emberség-fedezet, amely nélkül talán elismerést, csodálatot kiválthat ugyan bármelyik jól felkészült énekes, de megrendíteni, jobbá-igézni sohasem tud.
Ez az önéletírás nem önigazolás, mint a legtöbb, ami manapság születik ebben a kategóriában. Felkavaró és megindító önvallomás ez a könyv. És olyan „profimód" van megírva, hogy már-már szépirodalmi alkotásnak tekinthető.
Lukács Gyöngyi énekművészetének régóta híve vagyok. Mostantól fogva írásművészetének is. Ilyenformán egy kicsit pályatársamnak is tekintem már.
Bárányi Ferenc
Lukács Gyöngyi Kossuth-díjas Érdemes Művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja Győrben született, az ottani zeneművészeti szakközépiskolában érettségizett, s rendkívüli tehetségének jutalmaként ösztöndíjjal a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban folytatta tanulmányait.
Húsz évesen - még tanulóként - A trubadúr Leonóráját énekelte az Erkel Színházban, majd rövidesen a Traviata címszerepében mutatkozott be a Magyar Állami Operaházban, és további szoprán főszerepeket kapott. Ilyen fiatal korban ezeket a címszerepeket még soha senki nem énekelte az Operaházban.
Kevéssel azután, hogy befejezte a konzervatóriumot, elkezdődött legendás nemzetközi művészi karrierje. Énekelt a világ valamennyi nagy operaszínpadán - hagyományos és modern rendezésben - Tokiótól a Milánói Scalán át a londoni Covent Gardenig, a Nem Yorki-i Metro-politanig, mindenütt rendkívüli sikert és elismerést aratva. De fontosnak tartotta, hogy a hazai Operaházban is jelen legyen. Most szokott őszinteségével számvetést készített: könyvet írt fordulatos életéről, legendás énekesi karrierjéről.
Könyvében nem szereplistát tesz közzé, hanem
Vissza