Éneklő iskola

Előszó

Részlet a könyvből:

„Főtörekvésünk a munkánál nem a módszer egyeduralma volt, hanem a szép " (Énekes Ábécé, Előszó.) Komoly okunk van rá, hogy ezt a mondatot újra meghangsúlyozzuk, különösen akkor, amikor metodikai útmutatásokat akarunk adni.
A veszedelem, amit el akarunk kerülni, nem a módszerben magában van, hanem a módszer szemléletében. Abban a felfogásban, amely szerint az a jó tanító, aki minél több technikai fogást tud alkalmazni a tananyag közlésében.
Ennek a szemléletnek kiindulópontja a tanítás félreismerése. Állítsuk szembe ezt a két definíciót:
A tanítás módszeres munka, hogy a másik tudjon.
A tanítás módszeres megszerettetése annak, amit én is szeretek.
Itt a különbség tanítás és tanítás között. Az egyik szerint a tanító legfeljebb jó szakmunkás, akinek teljesen mindegy, hogy tanítványa szereti-e az ő mesterségét, vagy nem; az a fő, hogy kifogástalanul „lássa el az üzemet". Az ilyen ember tanít tűzön-vízen keresztül, a legbecsületesebb szándékkal és nagyon rossz néven veszi, hogy tárgyáért a hallgatóság mégsem lelkesedik. Vagy - ami még rosszabb - észre sem veszi, hogy tárgyáért senki sem lelkesedik. Munkája olyan, mint a tisztán technikus „művész" játéka. Megvan az alapos tanulmány, az érzelemvilág teljes átértése, tökéletes technika, a legkorrektebb fellépés - csak visszhang nincsen, mert belülről nem szólalt meg semmi... Vissza