"Engedd el népemet!"

Fülszöveg

Az államszocializmus közel fél évszázada alatt a zsidókérdés lényegében tabu volt Magyarországon. Antiszemitizmus a Szovjetunióban című, 2000 végén megjelent könyvemhez hasonlóan az olvasó kezében lévő kötetet azért írtam, hogy fedezzük fel együtt a kelet-európai, elsősorban a szovjetunióbeli zsidóság valóságos történetét.
E krónika megismeréséhez fel kellett idézni a korabeli Szovjetunió képét, egy ma már szinte minden mozzanatában magyarázatra szoruló, távoli világot. A kulisszák mögött már Sztálin halála előtt dúló, 1953 márciusa után pedig kegyetlen leszámolások közepette még évekig tartó hatalmi harcot, az éppen felülkerekedő politikai csoportoknak a zsidósághoz való változó viszonyával. Az 1930-as évek közepétől Szovjetuniószerte "felülről" és "alulról" is gerjesztett antiszemitizmus háború utáni történetét, benne a hivatalos propaganda cikkcakkjaival, a politikai rendőrségen belüli csoportok egymás elleni harcának a zsidók helyzetére gyakorolt hatásával és a szovjet vezetés mindenkori Izrael-politikájával. Külön szólni kellett a szovjet állam zsidó polgárainak beilleszkedési törekvéseiről, majd szembesülésükről a felsőoktatás, a munkahelyi előremenetel jellegzetesen szovjet kvótáival, a numerus claususszal. A lázadásokról, az identitáskeresés szenvedélyes útjairól. Meg arról, ami mindezzel szorosan összefügg: az emigrációért folytatott küzdelemről. Vissza