Ennek a világnak...

Fülszöveg

Két dolog volt, ami arra inspirált, hogy a pálos könyvet megírjam. Az egyik az a meggyőződésem, hogy a magyar pálos rend igazi megismerése nélkül sem a magyarság középkori szellemiségét, sem az abból fakadó és a középkori Európát fénybe borító mély spirituális arcát felfedni nem lehet.
A másik meggyőződés, amiből ez a könyv megszületett, pedig az, hogy a magyar földnek a szakrális geográfia szerinti kitüntetett, központi helyén elterülő "szent" Pilis igazi megismerése és a tradíciók szerinti majdani "működtetése" (ahogyan azt régen az Árpádok tudták és tették) az ősiségből átemelt magyar pálos hagyomány nélkül lehetetlen.
Továbbá abban is biztos vagyok, hogy a magyar szakrális néphagyomány és néprajz által megőrzött mély, de mára töredékes szellemi örökség nagy és elpusztíthatatlan kincs. Ezek a "hivatalos tudomány" által gyakran megkérdőjelezett emlékek, legendák, mesék, imák, balladák és egyéb "apokrif" fragmentumok sokkal, de sokkal többet jelentenek a megismerés számára, mint bármilyen más, a régi tárgyi és spirituális emlékekkel, egyszóval a néplélekkel szembeállított, kreált felfedezések és világképek.
Egyszerűen azért, mert míg az előbbiek a néplélek mélyén, a valós történések funkamentumába ágyazódva őrződtek meg hosszú-hosszú időkön keresztül, közel a gyökerekhez, az eredet világosságához, addig az utóbbiak többnyire az örökké változó érdekvilág felszíni hullámveréséhez alkalmazkodtak. Ezért nincs sem mélységük, sem magasságuk.
Ebből következőleg hitelük sem... Vissza